A készülődés leírásával némileg elmaradtam, de most kicsit bepótolom ezzel a poszttal. Eddig beszéltem a bankról, jogosítványról, telefonról, most jöjjenek a hivatalok és egyéb apróságok.
Tovább haladva a teendőkről szóló excel táblázatunk mentén, elkezdtünk kiwi önéletrajzot és motivációs levelet írni. Ehhez az internetet hívtuk segítségül, a seek és egyéb álláskereső portálokon minden információ és minták is megtalálhatóak. Mint nemrégiben kiderült (az Omegánál tett látogatásunkkor), ez nem sikerült maradéktalanul, de legalább igyekeztünk levetni az európai módit. Ezután meg is kezdtük a lehetséges munkaadók keresését, és listát készítettünk ezekről a cégekről. A pályázást otthonról még nem kezdtük el nagy intenzitással, nem tartottuk valószínűnek, hogy foglalkoznának velünk 18000 km távolságból. Egyébként itt a lakásbérlésnél és a munkakeresésnél is nagy jelentősége van a referenciának, így kértünk referencia levelet a magyarországi munkahelyünkön, illetve később az albérlethez első kiwi vendéglátónktól is. Ezen kívül régi albérletünk tulajdonosától is kértünk ilyen levelet, ki tudja, hátha jó lesz még valamire.
A következő dilemmánk a lakhatás volt. Menjünk szállodába az első időre és aztán igyekezzünk rögtön albérletet keresni? Ez azért necces terv, mert még nem tudtuk (még mindig nem tudjuk), hogy ebben a nagy területű városban hol (vagy akár más városban?) fogunk letelepedni. A lakásbérlés itt legalább egy évre szól, ez az általános, bevett szokás. Így a Helpx, vagyis homestay mellett döntöttünk, erről már írtunk korábban is. Ez megőrzi rugalmasságunkat és csökkenti költségeinket is, ami az első időszakban kulcsfontosságú. Így a Helpx oldalán kiválasztottunk pár szimpatikus vendéglátót és írtunk nekik. Kettővel sikerült is megegyezni, így már volt hová jönnünk Aucklandben.
Otthoni lakásunk intézése nem volt bonyolult, csak felmondtuk az albérletet, lemondtuk az internetet, majdnem az összes cuccunkat eladtuk vagy elajándékoztuk, a többit bedobozoltuk és bebőröndöztük, és készen is álltunk az indulásra. Egy laptop vásárlásával mobillá is tettük magunkat, mégiscsak az ember fél élete a gépen van. Sok sok apró elintéznivalót követően maradt azért még néhány dolog hátra. Az egyik az irataink összerendezése: diploma, oklevelek, igazolványok, egyéb hivatalos igazolások, ami pedig csak magyar volt, az lefordíttattuk. Ezen kívül kértünk erkölcsi bizonyítványt is, gondoltuk hátha ez is jó lesz valamire.
A magyar társadalombiztosítással folytatott jogviszonyunkat illetően úgy döntöttünk, hogy a magyar tb-t nem fogjuk fizetni magunk után, inkább passziváljanak csak minket. Egyébként aki meg akarja tartani egy ilyen utazás esetén is a jogviszonyát, az havonta kell fizessen kb. 5ezer forintot és kész is. Egyébként a munkaviszonyunk megszűnésétől számított 45 napig még biztosítva voltunk, erre rákérdeztem.
Különböző meghatalmazásokat is hagytunk hátra, ha esetleg bármilyen hivatalos ügyben intézkedni kell, innen mégiscsak nehézkes az ilyesmi. Az utazás idejére utasbiztosítást kötöttünk, jelenleg pedig residentként már jogosultak vagyunk az új-zélandi egészségügyi rendszer használatára, persze remélem erre nem lesz szükség.
A repülőjegy megvásárlását Balázs intézte, és figyelembe véve, hogy légitársaságnál dolgozott, ez nem volt túl költséges. Egyébként csak Szingapúrig mentünk dolgozói jeggyel, onnan sima teljes árú jeggyel repültünk egy Jetstar nevű ausztrál fapados légitársasággal. Ez a cég nagyon olcsó jegyeket kínált elővételben, és ami külön jó volt, hogy a rengeteg csomagunkat nevetségesen olcsón szállította el idáig. Ami pedig otthon maradt, főleg könyvekkel teli dobozainkat illeti, majd ha rendeződnek itteni viszonyaink, feladatjuk őket postán. A postáról egyelőre annyit derítettünk ki, hogy egy köbméter de maximum 80 kg, 220ezer forintba kerül. Ennél lényegesen olcsóbb fajlagosan, ha az ember egy nagy konténert bérel (ebbe akár egy autó is belefér), de nekünk közel sincsen ennyi cuccunk.
Ezzel a készülődés véget is ért és a többit már tudjátok.
A következő dilemmánk a lakhatás volt. Menjünk szállodába az első időre és aztán igyekezzünk rögtön albérletet keresni? Ez azért necces terv, mert még nem tudtuk (még mindig nem tudjuk), hogy ebben a nagy területű városban hol (vagy akár más városban?) fogunk letelepedni. A lakásbérlés itt legalább egy évre szól, ez az általános, bevett szokás. Így a Helpx, vagyis homestay mellett döntöttünk, erről már írtunk korábban is. Ez megőrzi rugalmasságunkat és csökkenti költségeinket is, ami az első időszakban kulcsfontosságú. Így a Helpx oldalán kiválasztottunk pár szimpatikus vendéglátót és írtunk nekik. Kettővel sikerült is megegyezni, így már volt hová jönnünk Aucklandben.
Otthoni lakásunk intézése nem volt bonyolult, csak felmondtuk az albérletet, lemondtuk az internetet, majdnem az összes cuccunkat eladtuk vagy elajándékoztuk, a többit bedobozoltuk és bebőröndöztük, és készen is álltunk az indulásra. Egy laptop vásárlásával mobillá is tettük magunkat, mégiscsak az ember fél élete a gépen van. Sok sok apró elintéznivalót követően maradt azért még néhány dolog hátra. Az egyik az irataink összerendezése: diploma, oklevelek, igazolványok, egyéb hivatalos igazolások, ami pedig csak magyar volt, az lefordíttattuk. Ezen kívül kértünk erkölcsi bizonyítványt is, gondoltuk hátha ez is jó lesz valamire.
A magyar társadalombiztosítással folytatott jogviszonyunkat illetően úgy döntöttünk, hogy a magyar tb-t nem fogjuk fizetni magunk után, inkább passziváljanak csak minket. Egyébként aki meg akarja tartani egy ilyen utazás esetén is a jogviszonyát, az havonta kell fizessen kb. 5ezer forintot és kész is. Egyébként a munkaviszonyunk megszűnésétől számított 45 napig még biztosítva voltunk, erre rákérdeztem.
Különböző meghatalmazásokat is hagytunk hátra, ha esetleg bármilyen hivatalos ügyben intézkedni kell, innen mégiscsak nehézkes az ilyesmi. Az utazás idejére utasbiztosítást kötöttünk, jelenleg pedig residentként már jogosultak vagyunk az új-zélandi egészségügyi rendszer használatára, persze remélem erre nem lesz szükség.
A repülőjegy megvásárlását Balázs intézte, és figyelembe véve, hogy légitársaságnál dolgozott, ez nem volt túl költséges. Egyébként csak Szingapúrig mentünk dolgozói jeggyel, onnan sima teljes árú jeggyel repültünk egy Jetstar nevű ausztrál fapados légitársasággal. Ez a cég nagyon olcsó jegyeket kínált elővételben, és ami külön jó volt, hogy a rengeteg csomagunkat nevetségesen olcsón szállította el idáig. Ami pedig otthon maradt, főleg könyvekkel teli dobozainkat illeti, majd ha rendeződnek itteni viszonyaink, feladatjuk őket postán. A postáról egyelőre annyit derítettünk ki, hogy egy köbméter de maximum 80 kg, 220ezer forintba kerül. Ennél lényegesen olcsóbb fajlagosan, ha az ember egy nagy konténert bérel (ebbe akár egy autó is belefér), de nekünk közel sincsen ennyi cuccunk.
Ezzel a készülődés véget is ért és a többit már tudjátok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése