Közlekedés Aucklandben és környékén

Szerény, két hetes tapasztalatainkat szeretném e helyütt megosztani. Azonban előny, hogy a városnak két teljesen másik részében is laktunk már, voltunk Waikato régióban kétszer, Auckland környékén is több helyen, és szinte minden közlekedési eszközt kipróbáltunk már.

Autó: A város hatalmas kiterjedése miatt nélkülözhetetlen. Magyarországhoz képest úgy látjuk, mind az infrastruktúra, mind a kultúra sokkal fejlettebb. Ezen túlmenően, a Nyugat-Európában megszokotthoz képest jóval nagyobb prioritást élvez mint a közösségi közlekedés. Ennek vannak előnyei és hátrányai is. Most, hogy a North Shore-n lakunk, a városba a kocsival való bejárást jobb elfelejteni. Ha reggel a hídig eljutsz, onnan már folyamatos a haladás, nem utolsó sorban annak köszönhetően, hogy a hídon a sávok elosztását rugalmasan igazítják irányonként a csúcsokhoz, addig azonban kínszenvedés a haladás. Azért, megtesznek mindent: az autópályára való felhajtásnál, van egy lámpa, ami egyszerre csak egy pár autót enged el. A dolognak túl azon, hogy van egy kis forma1-es érzése, kicsit szabályozza a felhajtást, tapasztalatból mondhatom, tényleg működik! Amikor halad az autópálya, nagyon kényelmesen lehet felhajtani, tülekedés nélkül. A tülekedés hiányának a másik oka, a zip-zár. Lassan Magyarországon is kezd működni, de itt valamiféle láthatatlan törvény szerint fűzik magukat az autósok. A fő- és mellékutakon gyakran előfordul, hogy két sávból egy lesz, itt ugyanúgy gördülékenyen működik a zip-zár elv. A városon belüli és kívüli fő- és mellékutak jól vannak táblázva, a városon belül egyes részek már kevésbé. Ha már bent vagy a városban, a legjobb ha tovább is hajtasz, mert a parkolás bizony nem egy olcsó dolog. Lévén rengeteg az autó, nem is csoda. Magát a belvárost U alakban veszi körül az autópálya, ahonnan a szélrózsa minden irányába le- vagy fel lehet csatlakozni. Még egy érdekesség: még az autópályákon és gyorsforgalmi utakon sem lehet 100-nál többel menni, amit nagyjából (kis hibahatárokkal) be is tartanak.

Tömegközlekedés: Az arányokat tekintve nem olcsó. Ketten egy-egy bejárásra elköltöttünk 20-22 dollárt is, amit először igencsak sokaltunk a 2 dolláros benzinárhoz képest. Azonban a parkolás miatt, hamar visszaszoktunk a buszra. Túl ezen, a busznak van buszsávja az autópályán is, ezért aztán biztosabb bejutást is ígér ez a mód. Az aucklandi tömegközlekedés sok kisebb és nagyobb vállalatot takar, melyek egy Maxx nevű társaságban egyesülnek. Ez azt jelenti, hogy egy tarifa-közösségben vannak, így lehet bérletet venni és a jegyárképzés is egy kaptafára megy. Most zajlik a chipes rendszerű bérletek bevezetése, de jelenleg még csak néhány busztársaság buszain használható. Állítólag jövőre már a vonaton is jó lesz! Ezen felül van még komp is, amivel mindenféle szigetre és a North Shore-ra is át lehet menni a belvárosból. A nagy előnye, hogy a kerékpárt ingyen lehet rajta vinni! Az újrainduló villamos közlekedést még nem próbáltuk ki, inkább Pappito színvonalas cikkét olvassák erről!

Kerékpár: Ezen a téren sokkal több jóindulatot véltem felfedezni, mint szervezettséget. Vannak is kerékpárutak meg nincsenek is. Ahol vannak, ott nem képeznek egységes rendszert, viszont van olyan is, hogy az autópálya vagy gyorsforgalmi út leállósávja is kerékpárút. A vonatra mindenhol fel lehet tenni, viszont a North Shore-ra nem lehet átmenni a hídon, sem kerékpárral, sem gyalog. Az autósok mindenhol figyelmesek, mint általában, ezért aztán meglehetősen biztonságos dolog az aucklandi kerékpározás. Ettől függetlenül mintha a városvezetés nem tudná eldönteni, hogy alternatív közlekedési eszköznek tekinti, vagy inkább szabadidős tevékenységnek. Hiányoznak a kerékpártárolók is a belvárosból.

Gyalog: A lámpás kereszteződésekben jóval előbb kezd el villogni a piros, mint megszoktuk. Eleinte ilyenkor már nem indultunk neki, de hamar megtanultuk, hogy a piros villogás legtöbbször fél percig tart, mielőtt a tíltás életbe lép. Amúgy mindenhol szépen karban tartottak a járdák. A lámpa nélküli zebrák viszonylag ritkábbak. Ami nagyon tetszett nekünk: a belvárosban sok olyan kereszteződés van, ahol az egész autós forgalmat megállítja a lámpa, ilyenkor lehet keresztben is sétálni, ami nagy élmény! A legfontosabb: előbb jobbra, aztán balra nézzünk, valahogy ezt nehezebb megszokni, mint a vezetést. Egyszer Cambridge-ben majdnem sikerült elütettem magam, szerencsére a vezető sokkal jobban figyelt, mint én.

Ennyit az első benyomásokról, az itteni közlekésről. Nagy szivemcsücske a téma, ezért valószinűleg lesz még erről poszt!