Főzés

Úgy döntöttünk, hogy többek között a szociális háló mielőbbi kiépítéséhez, a HeplX-en keresztül homestayben fogunk lakni. Ami ez esetben azt jelenti, hogy kapunk egy szobát és napi kétszeri étkezést, némi házimunkáért. Történetesen a mi esetünkben ez leginkább vacsora főzést jelent 5-6-7 személyre.

Nem vagyok odaadó híve a magyar konyhának, de úgy dönttem egy kicsit kísérletezünk a vendéglátók evőképességével. A tyúkhúslevest és a gulyáslevest eltakarították. Palacsintát nem fogunk sütni ennyi embernek. Úgyhogy jöhet valami keményebb: Jókai bableves és túrógombóc.

Mindenhol az alapanyagok a kulcskérdés. Kezdetnek már a levesnél formabontásra kényszerülünk. Lakik velünk egy muszlim srác, ezért a füstölt sertéscsülök nem jöhet szóba. Az ortodoxok jobban teszik, ha nem olvassák tovább a posztot, mert nem ez lesz az egyetlen szentségtörés. Halal bableveshez füstölt csirkét kaptunk. Gyakorlatilag csak ez volt füstölve a szupermarketben, azok közül amiknek valaha lába volt. A tarkabab sem annyira egyszerű, mert csak konzervet kaptunk ugyanitt, de legalább az be van áztatva, ezzel nem kellett törődni.

Mialatt beáztattam a húst, elkészítettem a túrógombóc masszáját, ennek úgy is állni kell. Túró: nem lehetetlen a Kiwiknél, de azért nem is annyira egyszerű. Itt Cottage Cheese néven fut, de ez nem az igazi, mert viszonylag sós és egy kissé savanyú. Van viszon túró kifejezetten édes süteményekhez, ez viszont cukrozott és az állaga kifejezetten krémes. Mivel az itteniek úgysem ettek még sose ilyet és eddig mindent elpusztítottak amit főztünk (a máglyarakásra éjjel rájártak, döbbenet), úgy döntöttem először az elsővel próbálkozom, jó sok cukorral. A búzadara meglehetősen egyszerűnek bizonyult, mivel egyszer megemlítettem a szállásadónknak, hogy van-e itt ilyen és másnap már hozott is egy kilóval. Mivel itt a túróból még a legkeményebb is elég folyós, ezért kb. kétszer annyi darát tettem bele mint Magyarországon.

A leves főzése simán ment, ami érdekes, hogy itt a zöldségek, de különösképpen a karalábé és a fehérrépa jóval lágyabb, kevésbé fás és lédúsabb is. De szépen megfött minden, akárcsak Magyarországon!

Amire igazán kiváncsiak voltunk az a túrógombóc, mivel az leghamarább a forró vízben dől el. Azt kell, hogy mondjam, hogy habár nem rosszabb, de mindenképpen más. Az arányokat illetően, sokkal több a dara. Ami pedig a tejfölt illeti, az itteni sokkal jobb. Simább az álaga, egyáltalán nem vizes és az íze is krémesebb.

Ime az eredmények:

U.I.: Mielőtt, bárki magyar éttermen törné a fejét ezután, vegye figyelembe, hogy a világhírű magyar konyha leginkább Magyarország határain belül világhírű. Az, hogy megeszed amit eléd tesznek, még nem teszi biztossá, hogy keresni is fogod az étteremben! Jó étvágyat mindekinek!