Ezzel a poszttal visszamennék az időben és folytatnám legutóbbi írásomat az utazás előkészületeiről. Tehát visszamegyek a múltba, hogy a még múltabbról jövőben beszéljek. Minden világos, ugye?
Tehát az autóvásárlásnál tartottam. Mindenképpen szeretnénk nem sokkal az érkezés után autót venni, mert információink szerint a tömegközlekedés Új-Zélandon nem élvez akkora prioritást mint például Budapesten, ahol az alaposság miatt legalább 10 év kell egy metróvonal megépítéséhez. Ezen kívül ugye nagyok a távolságok, így marad az autós opció. Ehhez azonban szükséges jogosítvány is, ami jobboldalon vezetőként elképzelésem szerint először némi rutint igényel. A magyar jogosítvány egyébként érvényes kint is, de csak fél évig lehet vele vezetni, ezután le kell tenni egy különbözeti vizsgát. Azonban a magyar igazolványon csak ékes magyar nyelven szerepel minden, így biztos ami biztos mi nemzetközi jogosítványt készítettünk, ami a Központi okmányirodában mindössze elszántságot, három órát és némi pénzanyagot kívánt. Egyébként maga a jogosítvány egy kartonpapír, amire ráragasztják az ember fényképét és kitöltik az adataival, majd bekarikázzák a megfelelő járműkategóriát. Az "igazolvány" címlapja természetesen magyarul van, de origami módszerrel el lehet jutni egy angol (francia, orosz, stb.) nyelvű oldalra is. Elképzeltem, ahogy ezt egy magyarul nem beszélő rendőr forgatja, na mindegy. Fő, hogy ez is van.
Elkezdtünk nézegetni a mobiltelefonokat is (az enyém céges, Balázsé pedig régi volt) és megállapítottuk, hogy mind a telefonvásárlás, mind a telefonálás eléggé drága a magyar viszonyokhoz képest. Így Szingapúrban járván kihasználtuk az adó-, áfa- és vámmentességet és vettünk nekem egy telefont. Most már csak egy előfizetést kell bele szereznem meg egy megfelelő aljzatdugót és ömölhetnek a leendő munkaadók hívásai. A telefont a Sim Lim elektronikai központban vettük, ahol mindent lehet kapni, ami árammal működik (fizetett hirdetés vége).
Egyébként kis Szingapúri szobánkban Balázs mögöttem éppen repülőtéri pályairányítót játszik (tudjátok, aki integet a pálcákkal a gépeknek), merthogy egy sikeres korcsolyázást követő vállműtétje miatt gyógytornára van kárhoztatva. Egyébként ezt is éppen hogy el tudtuk rendezni indulás előtt. Mégsem akartuk, ahogy első útja kint egy ortopéd sebészhez vezessen.
Tehát az autóvásárlásnál tartottam. Mindenképpen szeretnénk nem sokkal az érkezés után autót venni, mert információink szerint a tömegközlekedés Új-Zélandon nem élvez akkora prioritást mint például Budapesten, ahol az alaposság miatt legalább 10 év kell egy metróvonal megépítéséhez. Ezen kívül ugye nagyok a távolságok, így marad az autós opció. Ehhez azonban szükséges jogosítvány is, ami jobboldalon vezetőként elképzelésem szerint először némi rutint igényel. A magyar jogosítvány egyébként érvényes kint is, de csak fél évig lehet vele vezetni, ezután le kell tenni egy különbözeti vizsgát. Azonban a magyar igazolványon csak ékes magyar nyelven szerepel minden, így biztos ami biztos mi nemzetközi jogosítványt készítettünk, ami a Központi okmányirodában mindössze elszántságot, három órát és némi pénzanyagot kívánt. Egyébként maga a jogosítvány egy kartonpapír, amire ráragasztják az ember fényképét és kitöltik az adataival, majd bekarikázzák a megfelelő járműkategóriát. Az "igazolvány" címlapja természetesen magyarul van, de origami módszerrel el lehet jutni egy angol (francia, orosz, stb.) nyelvű oldalra is. Elképzeltem, ahogy ezt egy magyarul nem beszélő rendőr forgatja, na mindegy. Fő, hogy ez is van.
Elkezdtünk nézegetni a mobiltelefonokat is (az enyém céges, Balázsé pedig régi volt) és megállapítottuk, hogy mind a telefonvásárlás, mind a telefonálás eléggé drága a magyar viszonyokhoz képest. Így Szingapúrban járván kihasználtuk az adó-, áfa- és vámmentességet és vettünk nekem egy telefont. Most már csak egy előfizetést kell bele szereznem meg egy megfelelő aljzatdugót és ömölhetnek a leendő munkaadók hívásai. A telefont a Sim Lim elektronikai központban vettük, ahol mindent lehet kapni, ami árammal működik (fizetett hirdetés vége).
Egyébként kis Szingapúri szobánkban Balázs mögöttem éppen repülőtéri pályairányítót játszik (tudjátok, aki integet a pálcákkal a gépeknek), merthogy egy sikeres korcsolyázást követő vállműtétje miatt gyógytornára van kárhoztatva. Egyébként ezt is éppen hogy el tudtuk rendezni indulás előtt. Mégsem akartuk, ahogy első útja kint egy ortopéd sebészhez vezessen.
"de csak fél évig lehet vele vezetni, ezután le kell tenni egy különbözeti vizsgát"
VálaszTörlésegy évig érvényes a magyar jogsi az országbalépéstől számolva
"Elképzeltem, ahogy ezt egy magyarul nem beszélő rendőr forgatja, na mindegy. Fő, hogy ez is van. "
ez valami egyezmény alapján ilyen és pontosan ilyen is (picit jobb papirból) az ujzélandi nemzetközi is :) De azóta már rájöttetek, hogy ez teljesen felesleges volt, itt nem érdekli őket.