T-bone

Egyszer Magyarországon próbáltam steaket sütni. Az eredmény olyan lett, hogy még egy legszebb férfikorában lévő cápa is elhasznált volna egy fél tucat fogsort az elfogyasztásához. Annak ellenére, hogy a puszta elvileg tele van olyan marhával, aminek a húsa is fogyasztható, a boltokban a hentesnél kapható marha állaga cipőtalphoz korrelál leginkább. Ennek oka, hogy szinte kizárólag a kiöregedett tejelő marhákat vágják le, hogy aztán jobb esetben egy speciális titánium övezetből készült darálón ledarálják. Na de Új-Zéladon!

Előszőr is, olyan nincsen, hogy ahol angolok laknak, ott ne legyen húsmarha. Másodszor is, egészen a letaglózásig ez a vidék egy marhaparadicsom. Szépen nő a fű, víz is van amit megihatnak, úgyhogy szépen fejlődnek errefelé a jószágok. Ahhoz, hogy az asztalra steak kerüljön még egy apróságnak is meg kell történnie: a megfelelő vágásnak. Hamár steak akkor T-bone! Ezen ugyanis mind a hátszín, mind a bélszín képviselteti magát. Ő az:

Ő az én példányom. Új-Zélandon a hús a többi élelmiszer alapanyaghoz képest meglehetősen olcsó, úgyhogy senkit nem kellett megölnöm a t-bone-ért. Mindenféle sarlatánsággal és egyéb hiedelemmel szemben a szakirodalom azt írja, hogy a marhát nem pácoljuk! A marhát érleljük. Csekély képzettségemet a témában enyhítendő, itt lehet kapni érlelt marhát (legalábbis az volt ráírva és úgy is viselkedett). Ezenfelül a marhát nem szabad lemosni, nem is nagyon van róla mit lemosni, meg úgyis hőkezelésnek tesszük ki. Hamár nem mostuk le, akkor jobban tesszük, ha le is törölgetjük, ha esetleg némi pára lenne rajta. Az előkészítés végén besóztam, borsoztam és (itt most a radikálisok nézzenek félre) Franciaország kedvéért egy kis rozmaring is jutott rá.

A sütéshez nem kell könyvet magunkkal vinnünk. Egy serpenyőben gyorsan kérget sütöttem mindkét oldalára, majd az előmelegített sütőben még sült öt percet és kész:

Ha valaki nekem egy éve azt mondta volna, hogy véresen fogom szeretni a steak-et .... Azt hiszem jó lett, ahhoz képest, hogy csupán perceket látott meleget, nagyon omlós, belül szaftos, ízletes. Még nem látom a távlatokat ebben a témában, de a kezdettel elégedett voltam és ami fontosabb, Gabi is elpusztította, pedig saját bevallása szerint eddig nem szerette a marhát.