Az Aucklandi Közlekedési Múzeum (MOTAT - Museum Of Transport And Technology) nemrég nyitotta meg a felújított repülési szekcióját, úgyhogy Gabi nem úszta meg, hogy eljöjjön velem megnézni!
A MOTAT-nak két fő része van, a nagyobbikban foglalnak helyett a szárazföldi közlekedési eszközök, vasút és más járművek, a kisebbik pedig egy hangár a repülés bemutatására. A kiállítás jó példája annak, hogyan lehet viszonylag kevés kiállított gépből nagyon mutatós kiállítást csinálni. Új-Zéland alaposan kivette a részét az ex-gyarmattartó fegyveres konfliktusaiból. Minden fegyvernemben, így a légierőben is. A második világháborúban már az Új-Zélandi légierő saját alakulataival is szerepelt a Csendes Óceáni hadszintéren, illetve Új-Zélandi hajózók a brit és nemzetközösségi alakulatokban az Európai hadszintéren is.
A bejárat után lehetetlen nem a hatalmas Avro Lancester felé menni. Ezt a négymotoros bombázót eredetileg a Royal Air Forcce használta nyugat-európai bombázásokra. Dacára a repülő masszív felépítésének, az európai hadszintéren ez volt a második legveszélyesebb munkahely a német tengeralattjárósok után. A kor fejletlenebb rádiólokációs és navigációs műszereivel az éjszaka, bonyolult időjárási körülmények közötti repülés legalább annyi áldozatot szedett, mint a szintén nem kevéssé hatékony német légvédelem. Történészek csoportjai ádáz vitákat folytatnak a mai napig a stratégiai bombázás és azon belül is az éjszakai bombázás eredményéről, amihez már több mint 1600 új-zélandi hajózó már nem tud hozzászólni.
Ezt a repülőgépet 1945 nyarán építették és távol-keleti hadszintérre szánták, ahová az amerikai atomtámadás miatt már sosem jutott el. A háború után a francia fegyveres erőkhöz került, tengerészeti járőr gépként, majd a francia kormány Új-Zélandnak ajándékozta, itt pedig a világháborús állapotra restaurálták, annak az ezrednek a gépeként, ahol a sok új-zélandi szolgált. A gép mellett egyébként figyelemre méltó tárlat van korhű egyenruhákból és használati tárgyakból (a kevés fény miatt sajnos képeket nem tudtam készíteni).
A bombázótól jobbra lévő rész a világháború haditengerészeti repüléséről szól. Ez a másik terület, ahol az új-zélandi repülősök nagy számban részt vettek. Egy multimédiás felületen pilóták számolnak be élményeikről, érdekes elképzelni ezeket a bácsikat, amint huszonévesen a történelem tüzében próbálnak túlélni. A repülőanyag legérdekesebbike ezen a részen egy Fairey Swordfish, amely annak ellenére, hogy a kinézete alapján inkább az elöző háború résztvevője lenne, olyan eseményekben vett részt mint a Bismark német csatahajó elsüllyesztése.
A hangár középső része a de Haviland gyár munkásságát mutatja be, nem utolsó sorban azért, mert a vállalatnak üzeme volt Új-Zélandon. A legnagyobb számban a Tiger Moth nevű kiképzőgépet gyártották itt. Az 1940-ben kezdődő angliai bombázások miatt sok típus gyártását kiszervezték az Egyesült Királyságból, így nagy számban kezdtek ott is repülőgépet gyártani ahol azelőtt sosem. Az egyszerű, vászon borítású repülőn pilóták ezrei tanultak meg repülni. Ezen felül végre Gabi is talált benne valami érdekeset mivel ennek a repülőgépnek egy korábbi változata szerepelt Gabi egy kedvenc filmjében, a Távol Afrikától.
Meryl Streep szerepében Gabi.
A leginkább kiwi rész Jean Batten életét mutatja be. Jean Batten a két világháború között számos repülési rekorddal írta be magát a történelembe. Ebben a korban nőként ilyesmire vállalkozni rendkívül nehéz feladat volt, de nemhogy sikerrel vette az akadályokat, hanem messzebb jutott mint sokan mások. A kiállítás ezen része egyben jól mutatja az új-zélandi társadalom emancipáltságát. (Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lettek volna nehézségei a neme miatt, de ebben a korban, a kevesebb is sokat jelentett). Sajnos az általa repült gépek közül egy sem lelhető már fel. Ettől függetlenül a tárlat rendkívül plasztikus és joggal növeli a kiwi büszkeséget.
Olvasni való: http://en.wikipedia.org/wiki/Jean_Batten
A terem hátsó felében vegyesen foglalnak helyet a sport-, mezőgazdasági- és utasszállító repülők, illetve egy rész az Új-Zélandi légierő és haditengerészet repülőivel és helikoptereivel foglalkozik. Ez a rész már kevésbé tematikus, de azért jól gazdálkodtak a hellyel.
Ez a Lockheed Hudson az egyik kedvenc repülőm, sok német tengeralattjáró látta kárát, szépen rendbehozták.
A hangárokon kívül várakozik néhány felújításra váró repülő. Remélem hamarosan általam is, ugyanis a MOTAT önkéntes programján keresztül többek között a felújításban is részt lehet venni. Nemrég pedig jelentkeztem és a telefonos interjún már túl is vagyok. Ez a Short Sunderland igazi ritkaság. 8-10 órás őrjátatokban volt látható az Atlanti-Óceán felett. Az RNZAF egészen 1967-ig használta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése