A blog indításakor megigértük, hogy arról is beszámolunk, ha valami nem úgy sikerül mint, reméltük, vagy terveztük. Mindenekelőtt revidiálnom kell magamat, mivel a második homestay-ünkről szóló cikk, sajnos fél igazság lett. Amikor a posztot elkezdtem írni, először leírtam a szállásadónk jellemével kapcsolatos fenntartásainkat. De aztán gyorsan kitöröltük, mert úgy gondoltuk, hogy nem kéne negatív dolgokat leírni olyanokról, akik befogadnak az otthonukba.
Na, ez utóbbi már nem érvényes, mert ma reggel kiraktak minket. Ez persze nem jelenti azt, hogy most szaftos dolgokat fogok írni, az ex-szállásadónk jelleméről. De azért ez egy értékes tapasztalat, amit mindeképpen érdemes megosztanom.
Eredetileg a családanyával állapodtunk meg arról, hogy amíg ő az Államokban tartózkodik, addig kis gyerekeit elvisszük reggel iskolába, hetente kétszer az egyiket edzésre, főzünk nekik, ezen felül pedig néhány renoválási munkát elvégzünk a házon, napi négy órában. A házban egy szobát kaptunk, de mint utóbb kiderült, úgy hogy az egyik felnőtt lányt az anyuka leköltöztette a garázsba. Mikor ezt megtudtuk, azonnal felajánlottuk, hogy inkább mi laknánk a garázsban, de ezt visszautasították. Elkezdődött a hét és a dolgok nem folytatódtak sokkal sikeresebben, az egyik gyerekszállítás majdnem meghiúsult, mert az apa elvitte a kocsit, mivel a jaguárja szervízben volt, erről nem szólt, de azért elmentem busszal, mire odaértem kiderült, hogy közben már megkérték az egyik másik anyukát, hogy fuvarozza a gyereket, visszaséta. A ház körüli munkákról kaptunk egy listát, amivel szépen haladtunk is, de sajnos azt kellett tapasztalnunk, hogy 100%-ban az apa elképesztően trehány munkáját kell újracsinálni és/vagy kijavítani. Ezenfelül szembesülnünk kellett azzal, hogy legjobb, ha kőlevest főzünk, mert a családfő a 0 dolláros bevásárlást tartotta egyedül elfogadhatónak.
Valahogy eltelt egy hét a megállapodott kettőből, majd tegnap közölte, hogy ugyan ő egész nap nincsen otthon, ezért nem tudhatja, de úgy érzi, hogy nem dolgozzuk le a megállapodott időt, valamint hazaköltözött még egy lánya, akit el akar helyezni, a mi szobánkban ... szóval menjünk. Annyira nekünk sem volt maradásunk, meg aztán az érzésekkel amúgy is sok sikerrel kecsegtet a vitat, szóval ma reggel szépen leléptünk.
A homestay elképesztően hasznos általában, de azért több tanulságot is le kellett vonnunk:
1. mindíg azzal kell megállapodni aki otthon van,
2. csak oda szabad menni, amiről pozitív review-kat írnak, ha nincs review és már régi a hírdetés, az is beszédes,
3. nem kell az irgalmas szamaritánust játszani k-európából, még az elején eljátszottunk a gondolattal, hogy lelépünk, de aztán azt gondoltuk, hogy megállapodtunk, a gyerekek, blablabla, hülyeség,
4. KERÜLD A KERESZTÉNY VALLÁSI FANATIKUSOKAT!!!!!!!!, a világ minden táján ugyanolyanok, a legkisebb jelre visszakozz!
Most egy elég jó kis szobát sikerült találunk a város déli részén, egészen jó áron, nincsenek mormonok az ágy alatt. Kaptunk más homestayes ajánlatot, de mivel Gabi talált munkát, az a cél, hogy Auckland és Cambridge között találjunk albérletet, így én is tudnék bejárni dolgozni, amikor kapok munkát meg ő is. Összességében nem történt tragédia, mert nekünk is nagy megelégedésünkre szolgált, hogy otthagytuk őket, csak egy kissé kellemetlen volt.
Szerintem a negyedik pont általánosítható olymódon, hogy kerüld a fanatikusokat. Függetlenül attól hogy vallásiak-e vagy sem, illetve azon belül hogy keresztények-e vagy sem.
VálaszTörlésMormonokról ugyan nincs közvetlen tapasztalatom, de szerintem két különböző dolog lehet az hogy valaki kifelé az és belül is. A Tieitek lehet hogy csak kifelé voltak azok, belül azonban nem sok közük volt hozzá.
Az én első kiwi barátom (noha most már 700km-re lakom tőle és emiatt nemigen tudunk találkozni :( ) mélyen vallásos ember, de ő azon dolgok/értékek szerint is él, amiket mond. Nagyon sokat segített nekünk, önzetlenül, viszonzás nélkül. Mi közvetlenül neki(k) nem tudtunk hasonlóképp segíteni, de Ő valamennyire példakép lett számomra és azóta törekszem másoknak úgy segíteni, ahogy ő nekem.
A végén minding az jön ki, hogy a dolgok legmélyére hatolva nem az számít kire milyen cimke aggatható, hanem tettei alapján mutatkozik meg az ember.
valóban, nem érdemes kiemelni a keresztényeket, bár nekem jobbára ilyen tapasztalataim lettek itt. de ez persze nem jelenti azt, hogy általában van mindenfelé.
VálaszTörlésMindazonáltal nehéz ezt megítélni. Úgy értem, hogy aki keresztény és tagja valamelyik egyháznak elkerülhetetlenül konfliktusba kerül önmagával, hiszen egy olyan szabályrendszer szerint próbál élni ami több ezer éve íródott. Eleve kész válaszokat kell elfogadnia, ami nem a kétkedés barátja.
Továbbá valóban a fundementalizmus nem csak a kereszténység sajátja, de még Új-Zéland is - mondjuk úgy - a nyugati értékrend részese, ennek pedig nagyon fontos eleme a kereszténység.
Egy egyházhoz tartozást pedig nyugodtan értékelhetünk tettként is, mivel eléggé aktív tevékenységet igényel a dolog.
Ezek persze csak az én gondolataim, amik messze nélkülözik a téma teljes spektrumát, szóval egyáltalán nem biztos, hogy igazam van. Ami külön öröm, hogy az én lelkiismeretem teljesen megengedi a kétkedést! :)
balázs voltam, valami különös oknál fogva egy ideje nem tudok a saját mailemről kommentelni. (a hozzánemértés gyanús nekem!)