Ledolgoztam első kiwi-földi munkahetemet. A cég kicsi, mindössze 7-en vagyunk, velem együtt, így elég családias a hangulat. Mindenki laza és nagyon biztat, hogy hamarosan mindenbe bele fogok jönni. Eddig minden nap a sok információtól zúgó fejjel jöttem el, úgyhogy valami csak kialakul...
A munkanapom 8-tól 4:30-ig tart, fél órás ebéd- és tíz perces teaszünettel. Ezt persze nem veszik annyira szigorúan, de nagyjából mindenki ennek az időkeretnek megfelelően dolgozik. A cég rendkívül szabályozott, tele vagyunk útmutatókkal és szabályzatokkal a működést illetően (éljenek a minőségirányítási rendszerek). Ezen kívül a munkavédelmi szabályok is szigorúak, ki sem tesszük a lábunkat terepre acélbetétes bakancs, láthatósági mellény, kesztyű és saválló szemüveg nélkül. Ez szakmai ártalom is, hiszen a cég nagy munkái elsősorban a munkavédelemhez és a veszélyes anyagokhoz kapcsolódnak. Ezen kívül engedélyezés, környezeti hatások vizsgálata és monitorozása is szerepel a palettán (mintavétellel egybekötve). A szabályokat, listákat és több ezer oldalnyi anyagokat természetesen mindenki kívülről fújja, kivéve engem...még. De nem csüggedek és igyekszem a lehető legtöbbet felszedni a többiektől és a rengeteg anyagból, amivel elárasztottak.
A cég ezen kívül rengeteg képzést tart, főleg munkavédelem, veszélyes anyagok, auditálás, illetve irányítási rendszerek témakörben. A képzések egy része interneten keresztül zajlik. Nekem is volt szerencsém már két képzésen is részt venni, így kezdem kapizsgálni a veszélyes anyagokkal való bánásmód, és az azzal kapcsolatos szabályrengeteg útvesztőjét. Októberben pedig ismét képzésemre kerül sor, ezúttal külső képzés lesz. Szóval a fejtágításra nem lehet panaszom.
Továbbá van már céges telefonom, laptopom, kihangosítóm, táskám, munkavédelmi felszerelésem és példányom minden izgalmas szabályzatból. Eddig kisebb munkákba vontak be, de holnap például egy elég nagy céghez megyünk.
A munkakultúra eddig számomra lazának, de mégis pontosnak és következetesnek tűnik. Az időelszámolás percre pontos vezetése például nem a lazaság megnyilvánulása. De mivel itt az ember az idejét adja el, így annak követése érthető és logikus is. A lazaság inkább a személyes kapcsolatokban nyilvánul meg, mindenki közvetlen és közlékeny.
A tevékenység az egész országra kiterjed, így kell majd utazgatni, elsősorban Auckland és Hamilton környéke, Wellington és időnként Christchurch vonalon is.
Egy fájdalmam van csupán: a kávé. Filteres kávét inni, hát az nem túl vidám. Viszont mindig megfőzi valaki mindenki kávéját, teáját, ami igazán kedves gyakorlat :)
A munkanapom 8-tól 4:30-ig tart, fél órás ebéd- és tíz perces teaszünettel. Ezt persze nem veszik annyira szigorúan, de nagyjából mindenki ennek az időkeretnek megfelelően dolgozik. A cég rendkívül szabályozott, tele vagyunk útmutatókkal és szabályzatokkal a működést illetően (éljenek a minőségirányítási rendszerek). Ezen kívül a munkavédelmi szabályok is szigorúak, ki sem tesszük a lábunkat terepre acélbetétes bakancs, láthatósági mellény, kesztyű és saválló szemüveg nélkül. Ez szakmai ártalom is, hiszen a cég nagy munkái elsősorban a munkavédelemhez és a veszélyes anyagokhoz kapcsolódnak. Ezen kívül engedélyezés, környezeti hatások vizsgálata és monitorozása is szerepel a palettán (mintavétellel egybekötve). A szabályokat, listákat és több ezer oldalnyi anyagokat természetesen mindenki kívülről fújja, kivéve engem...még. De nem csüggedek és igyekszem a lehető legtöbbet felszedni a többiektől és a rengeteg anyagból, amivel elárasztottak.
A cég ezen kívül rengeteg képzést tart, főleg munkavédelem, veszélyes anyagok, auditálás, illetve irányítási rendszerek témakörben. A képzések egy része interneten keresztül zajlik. Nekem is volt szerencsém már két képzésen is részt venni, így kezdem kapizsgálni a veszélyes anyagokkal való bánásmód, és az azzal kapcsolatos szabályrengeteg útvesztőjét. Októberben pedig ismét képzésemre kerül sor, ezúttal külső képzés lesz. Szóval a fejtágításra nem lehet panaszom.
Továbbá van már céges telefonom, laptopom, kihangosítóm, táskám, munkavédelmi felszerelésem és példányom minden izgalmas szabályzatból. Eddig kisebb munkákba vontak be, de holnap például egy elég nagy céghez megyünk.
A munkakultúra eddig számomra lazának, de mégis pontosnak és következetesnek tűnik. Az időelszámolás percre pontos vezetése például nem a lazaság megnyilvánulása. De mivel itt az ember az idejét adja el, így annak követése érthető és logikus is. A lazaság inkább a személyes kapcsolatokban nyilvánul meg, mindenki közvetlen és közlékeny.
A tevékenység az egész országra kiterjed, így kell majd utazgatni, elsősorban Auckland és Hamilton környéke, Wellington és időnként Christchurch vonalon is.
Egy fájdalmam van csupán: a kávé. Filteres kávét inni, hát az nem túl vidám. Viszont mindig megfőzi valaki mindenki kávéját, teáját, ami igazán kedves gyakorlat :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése