Álláshalmozó

Ma ismét munkanélküli lettem ...

Történt, hogy a múlt héten elkezdtem dolgozni az autóalkatrészgyár despatch részlegén. Maga a munka nem volt szellemileg túlzottan megerőltető, azonban az egész rendszer alapos átalakításra szorult és ebben a dologban igencsak számítottak az ötleteimre. Szóval a dolog kezdett szépen alakulni.

Azonban nyugodt életünk megint felkavaródott. A DHL-es interjúkról már írtam. Két hete, pénteken voltam utoljára interjún náluk és akkor legkésőbb hétfőre ígértek választ. Mivel ez nem történt meg, szépen dolgozgattam az alkatrészekkel. Azonban ez most pénteken gyökeresen megváltozott. A munka miatt nem tudtam felvenni a telefont, így a hangpostámra érkezett egy üzenet, hogy email-en küldtek nekem egy job offer-t, ami már igen komoly dolognak számított. Gyorsan felhívtam Gabit, hogy nézze meg, mert az én munkahelyemen nem tudok internetezni. Szépen meg is kereste az NZD végű számokat. A dolog kellemesen bizsergető volt, mert majdnem másfélszeresét ajánlották a mostani fizetésemnek. Ezenkívül, mivel a munka műszakos beosztásban történik, elküldték (most a volt malévos kollégák kapaszkodjanak meg) a 2012-es beosztásomat. Nem a 2012 első hetét, vagy hónapját, hanem az egész évet! A beosztás úgy néz ki, hogy négy hétből háromban mindig ugyanazokon a napokon dolgozom és a negyedik hét változik a többi háromhoz képest. Ez elég kiszámítható életvitelt tesz lehetővé. Ezenkívül még az ajánlatot meghintették az ebben az országban messze nem annyira általános béren kívüli juttatások egynémelyikével, így elkezdtünk mosolyogni. A dolog kis szépséghibája, hogy a kötelező szabad hétvégéket (egyszer egy hónapban) úgy adják ki, hogy azt nem kompenzálják másik munkanappal. Így aztán havonta két munkanappal kevesebbet dolgozom, mint egy teljes állásban. Viszont kilátásba helyezték, hogy a kieső időt betegségek, szabadságok idején kompenzálják.

Na de nem azért van az excel, hogy ne használjuk! Úgyhogy szépen csináltam egy táblázatot és kiderült, hogy anyagilag nem járunk rosszabbul, még a legrosszabb esetben - két szabad hétvégével számolva egy hónapban - és még a megnövekedett ingázással együtt sem, mindezt kevesebb munkával. Szóval úgy döntöttem elvállalom. Ehhez sajnos fel kellett mondanom az eddigi munkahelyemen. Ez több okból is kellemetlen volt. Egyrészt erra a munkára Gabi főnökének a férje ajánlott be, másrészt nagyon kedvesek voltak velem, nem beszélve arról, hogy egy hét után mondtam fel. De nem volt mit tenni, ma reggel megléptem. Habár mindenki azt mondta, hogy teljes mértékben megértik és elfogadják, nem lehetett a csalódottságukat nem észrevenni. A HR-s még tett egy halvány kísérletet, hogy javíthatna-e az ajánlaton, de hamar megbeszéltük, hogy ez egy másik kategória. Szóval nem volt éppen kellemes az utolsó munkanap a raktárban, de a végére azért oldódott a hangulat, főleg amikor végképp meggyőződtek arról, hogy nem azért mondtam fel, mert rosszul éreztem magam.

Közben kaptam egy levelet a DHL-től, hogy holnapra küldik futárral a szerződésemet. Ezúttal talán nem maradok túl sokáig munkanélküli!