Éppen a targoncás tanfolyamon voltam, amikor telefonon kerestek. A DHL-től hívott egy hölgy, hogy hívjam vissza a megadott számon egy állással kapcsolatban. Mikor hazaértem megnéztem az álláskereső naplómat és a DHL-es sort eléggé az elején találtam meg, vagy egy hónapja jelentkeztem hozzájuk. Mikor egy picit kiműveltem magam, felhívtam a számot.
A hölgy a kötelező körök után elmondta, hogy arra az állásra, amire jelentkeztem nem én vagyok a legalkalmasabb, de lenne itt egy másik, ami szerinte sokkal inkább rám illene. Valamennyire leplezve izgalmamat megkértem, hogy ossza meg velem. Az állás egy kapcsolattartó lenne, specifikusan az Air New Zealanddal, egészen pontosan annak a műszaki részlegével. Hamar megjegyeztem, hogy a műszaki gépleragadás (AOG - Aircraft On Ground), számomra olyan, mint a fogmosás, bizonyos évszakokban együtt keltem, együtt feküdtem vele. Ez meglehetősen nagy sikert aratott, mert pontosan ilyen problémákat kellene megoldani, az alkatrészek mielőbbi szállításának megszervezésével. Ezután jöttek még a telefonos interjúk elmaradhatatlan kellékei, szokásos kérdések formájában: hol lakom, hogyan tudnék bejárni, zavarna-e a műszakos munkarend, mekkora a fizetési igényem. Mikor ezeket szépen mind megválaszoltam, megkérdezte, hogy ha küldene egy internetes személyiségtesztet, hajlandó lennék-e kitölteni. Természetesen alávetettem magam a vizsgálatnak. Mivel még Magyarországon megcsináltam a PÁV II. alkalmassági vizsgát, ahol többek között minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy nem vagyok pszcihopata, gondoltam jó esélyekkel indulok neki a dolognak.
A tesztet meg is kaptam, ki is töltöttem. Csupán két oldalból állt. Az első kérdés: jelölje be azokat a tulajdonságokat, amiket önnel kapcsolatban a környezete elvár, ön szerint. A második jelölje be azokat a tulajdonságokat, amik önre jellemzőek. Az egyébként jellemző, hogy egy ilyen tesztet nem egy zárt szobában kellett megcsinálni a felvételin. Nem mintha egy ilyen teszten lennének automatikusan jó vagy rossz válaszok, de hát a bizalom és a racionalitás nem mindig jár kéz a kézben. Miután kitöltöttem, pár perc múlva már csörgött is a telefon, hogy mikor lenne alkalmas nekem egy személyes interjú a managerrel. Megegyeztünk az ehét hétfőben.
Szépen el is zarándokoltam az Aucklandi reptérhez, ahonnan nem messze volt a DHL irodája. Mondanom sem kell, hogy a DHL-nek akár mint szolgáltató, akár mint munkaadó nem rossz a renoméja. Az épület és a recepció modern, kedves és udvarias fogadtatással. Az interjún ketten kérdeztek, a manager és a HR-es, aki már telefonon kérdezett. A rövid bemutatkozás után belecsaptak a közepébe. Még kora tavasszal voltam egy workshopon, amit most már áldok, mert alig volt olyan tipikus HR-s kérdés, ami ne hangzott volna el. Beleértve, a "mért kéne magát felvennem?" is. Plussz néhány zavarba hozást elősegítő kérdéssel, például mekkora a Boeing 767-eshez használandó P1P paletta hossza. Valami megmagyarázhatatlan okból emlékeztem rá, hogy 3 méter valamennyi, így a 4 méteres csöveket nem lehet rá felpakolni. A végén lefénymásoltak mindenféle hivatalos iratot és igazolványt, amin szerepelek, megköszöntük egymásnak a részvételt és szépen elbúcsúztunk. Ez az interjú meglehetősen pörgős volt és a felvételi eljárásról nem sok szó esett benne, szóval megérzésekről nem tudok beszélni, inkább majd felteszem a választ, amit néhány napon belül ígértek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése