Kertész lesen

Úgy döntöttünk, hogy követjük az itteni divatot és magunk is kertművelésbe fogunk. Errefelé a fél ország ezt teszi, és nem csak azért mert a zöldség ára meglehetősen borsos (egyébként ez téma volt a miniszterelnök jelöltek vitáján is, szóval türelmetlenül várjuk a szociális paradicsomot), hanem mert jól el lehet vele lenni. Ezt az éghajlatot a zöldségtermesztésre találták ki. Eső van dögivel, de azért időről időre a nap is kisüt.

Szóval komolyak a reményeink a fenti növényekkel kapcsolatban. Sajnálatos módon azonban az ügynek vannak ellenségei is! Ez az éghajlat ugyanis különösen kedvelt mindenféle kártevő számára is, nekünk a legtöbb bajunk a csigákkal van. Szerencsére Gabi a kollégáitól kapott egy anticsiga szert, ezért most már több csiga hullát szedünk ki a veteményesből, mint élőt. Remélem a szer hatékonysága azért a mi életünket megkíméli majd. A másik módszer az lenne, ha az INZ levinné a ponthatárokat a Franciák számára. Mindenestre eldöntöttem, hogy nem fogok kíméletet gyakorolni, mert a kis rohadékok megették az első érett eprünket.

Ezzel a növénnyel kapcsolatban különösen nagyok az elvárások, mert a cimkére az volt ráírva, hogy erőspaprika. Itt pedig készül a kovászos ubi:

Remélhetőleg a nyár alkalmas lesz rá és nem rohad meg még az üvegben a nagy pára miatt.

Van egy kis fűszerkertünk is. A petrezselyem egy atomvillanást is túlélne, az oregánó is ügyesen védekezik a szárán található szőrökkel. A bazsalikom viszont a bíztató kezdetek után most próbál kiheverni egy nagy szabású csigatámadást (a kép a támadás előtti nap készült), a koriander pedig már Magyarországon is a legkritikusabbak közé tartozott, egyelőre nem is tudok róla többet elmondani, minthogy életben van.

Az önnellátástól még messze vagyunk, a jelenlegi célkitüzésünk inkább az ehető zöldség előállítása!