Jogosítvány

Az Új-Zélandi kiadású igazolványok gyűjtésében újabb lépést tettem előre. Tegnap sikeresen letettem az itteni jogosítványhoz szükséges gyakorlati vizsgát. A magyar jogosítvánnyal, illetve annak hiteles fordításával (ilyenformán a nemzetközi jogosítvány is megteszi) egy évig lehet vezetni az országba való belépéstől számítva. Azonban túl azon, hogy a CV-ben jobban mutat, munkavégzést gépjárművel csak helyi jogosítvánnyal lehet művelni, szóval nekiugrottam.

Bevallom őszintén nekem mind az elméleti, mind a gyakorlati vizsga csak másodikra sikerült. Az előbbinek az oka, pusztán hanyagság volt. Habár az egész procedúra szinte minden blogon akkurátusan le van írva, úgy emlékeztem, hogy 80%-ot kell teljesíteni, ezért aztán bőszen nekimentem menetből megoldani. Az egész procedúra ott kezdődik, hogy a helyi Autóklubnál az ember bejelentkezik, hogy szeretné konvertálni az overseas jogosítványát helyire. Vannak országok, melyek lakosainak csak az elméleti vizsgát kell letenni, vannak, melyeknek a gyakorlatot is. Mint az eddigiekből is kiderült, Magyarország az utóbbiak közé tartozik. Később egy megfelelő személytől megkérdeztem mi végre, mire azt mondta, hogy vannak rendkívül rossz tapasztalatok, például a Fülöp-szigeteken egész egyszerűen az emberek megveszik a jogosítványt. Ha valamelyik külföldi szeretné, hogy a polgárai egyszerűbben jussanak jogosítványhoz, fel kell vennie a kapcsolatot az itteni hatóságokkal, egyeztetnek, vizsgálódnak, döntenek. Kitöltöttem a nyomtatványt, kicsengettem valamivel több mint 90NZD-t a nyomtatvány kitöltéséért, rendszerbe kerülésért és a lehetőségért, hogy azonnal letegyem az elméleti vizsgát. A kihaénnem annyira nem jött össze elsőre, én ugyan nagyon örültem magamnak, hogy 80% fölött teljesítettem, csak éppen ez nem volt helytálló, hiszen összesen 3-at lehet hibázni 35-ből, ami valamivel kevesebb mint 90% (a 80% egyébként igaz, csak a gyakorlati vizsgára). Így aztán szépen hazakullogtam, rákapcsolódtam az internetre és elkezdtem az Autóklub honlapján ingyenesen elérhető teszteket kitölteni. A pár napi KRESZ legyen ön is milliomos játék igazán hasznosnak bizonyult, mert másodjára, minden további nélkül sikerült egy 100%-os tesztet írnom, persze a dőreség 46NZD-be került.

Mivel ennyire lendületben voltam, kértem időpontot a gyakorlati vizsgára is. Habár több, mint tíz éve van jogosítványom, de ez a gyakorlatban nem jelentett többet heti egyszeri vezetésnél, szóval benne volt a pakliban, hogy a dologban lehetnek fennakadások. A vizsga el is jött, szépen mentünk ide-oda, de húsz perc után, a második parkolás után a vizsgának vége lett. Azt kaptam a fejemre, hogy túl sokat használom a kuplungot és nem nézem a tükröket eléggé. Mivel nem tudtam a "túl sokat" és az "eléggét" számszerűsíteni és az egyéb hiányosságaimat pótolandó, megfogadtam a vizsgabiztos javaslatát és bejelentkeztem órát venni. A rendszernek azért van egy kis pikantériája, azzal, hogy ugyanaz a szervezet oktat, mint amelyik vizsgáztat, ami egy kicsit furcsa, mert itt minden cégnél a conflict of interest messzire való elkerülését sulykolják az emberbe legelőször, de itt valószínűleg inkább nem feltételezik, hogy ebből valóban konfliktus lenne. Amúgy meg úgy is azon nőttem fel, hogy a cégek a tulajdonos anyósának a nevén lévő céggel auditáltatják magukat, szóval nehogy már én lepődjek meg. A rendszer további érdekessége, hogy az AA-os (Autóklub) néni szerint onnan, hogy az elméleti vizsgát letettem, a tanuló jogsimmal már csak supervisor felügyelete alatt vezethetek, ami azért vicces, hiszen eddig vezethettél, leteszel egy vizsgát amivel bebizonyítod, hogy ismered a szabályokat és így már nem vezethetsz egyedül. Az egész egy kicsit ellenmondásos, de probléma végül nem származott belőle.

Így a tanuló jogsinak tulajdonképpen egy előnye volt az eddig papírjaimhoz képest: nem az útlevelemet kellett mutogatnom, ha alkoholt akartam venni a bevásárlóközpontban! Egy óra vezetés oktatás 60NZD-be kerül. Az AA honlapján kell kitölteni egy oldalt, majd az oktató felhív telefonon és legegyezteti veled amit le kell egyeztetni. Ha a fent vázolt körülmények miatt, nem tudsz elmenni az egyik központba, akkor az oktató kijön hozzád és ezért nem kell plussz pénzt kicsengetni. Az oktató nagyon rendes bácsi volt, végiggyakoroltunk mindent, megmutatta mire hárplisak a vizsgáztatók. Sikerült megtudnom, hogy a "túl sok" alternatívája a semmi, az "eléggé"-t pedig úgy lehet elkerülni, ha ez ember egyáltalán nem is néz előre. Az előbbi problémára persze az automata váltós autó jelenthet kibúvót, de nekünk csak egy 16 éves, amúgy nagyon jó állapotban lévő gépjárműre futotta és egy ilyen korú autónál nem mertük bevállalni az automata váltót.

Eljött a második vizsga napja is, megint mentünk jobbra is, meg balra is. Volt több sávos körforgalom (ebben a kategóriában Gabival a kedvencünk az Ellerslie-nél, az autópálya felett található körforgalom: három sáv, mindegyik sáv csak egy irányra használható, jobb és olcsóbb, mint kötéllel a lábunkról egy toronyról leugrani), sorolja fel a mozgó objektumokat egy kereszteződésben, U-turn meg high speed zone. Szépen visszagurultunk, a testing officer bácsi közölte, hogy rendben átmentem, de azért többet kell néznem a tükörbe. Kaptam egy kézzel írt ideiglenes jogosítványt, a kártyát nemsokára postázzák.

Végül boldogan elmentem Gabiért, aztán hazamentünk. Azt azért meg kell mondanom így hogy végeztem az egész procedúrával, hogy mennyivel könnyebb autót vezetni, ha nézhetsz előre is!