2011. december 5., hétfő

Könyvesposzt 2.

Mivel ezen a héten többször már nem mondtam fel, úgy tűnik kevesebb idő marad olvasásra, de azért haladok valamelyest a hozott anyaggal. Ezúttal két könyvet szeretnék az olvasók figyelmébe ajánlani:

Tompa Andrea: A hóhér háza, Kalligram kiadó 2010.

Mielőtt magáról a műről szólnék, hiba lenne nem ejteni néhány szót a kiadóról. Túl azon, hogy számomra úgy tűnik, hogy a magyar kultúra értékelhető része számarányánál és lehetőségeinél jóval kedvezőbb arányban képviselteti magát az országhatárokon túl, ezen belül is nem tudok elmenni a Kalligram kiadó tevékenysége mellett. A pozsonyi székhelyű kiadó évről évre több és több, egyre színvonalasabb művet jelentet meg, talán a távolság is közrejátszik abban, hogy a szellem érdemesebbik részének ilyen jó esélye van nyomtatásba kerülni.
Tompa Andrea Erdélyből, pontosabban Kolozsvárról származik. Leginkább ez az ami a könyvet meghatározza. A mű önbevallása szerint regény, de szerintem a fejezetek többsége akár önmagában is megállna. Az egyes fejezetek szépen fonódnak egy-egy téma köré, de nem mondanám, hogy nem lenne folyamatos. Azt is mondhatnánk, hogy a témának szezonja van, Dragomán György könyve (A fehér király) után talán nehéz lenne újat mondani, de egyrészt a stílus finomabb és ezért a történetek másképp mellbevágóak, másrészt még mindig döbbenetes olvasni, hogy pár száz kilóméterre is milyen körülmények között éltek emberek.
Ugyan a 80-as éveket leginkább babakocsiból, majd az óvoda kerítésén keresztül néztem, de nem tudok felidézni akkora nélkülözést és kiszolgáltatottságot, amit az írónő leír. Valahogy az ember mindig rádöbben, hogy a nélkülözés a legostobább helyzeteket szüli az életben, így aztán a javak hiányára hatványozott irracianalitás jut.
Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, mert nehéz megmondani, hogy a nélkülözés szüli az irracionalitást, vagy fordítva, és ennek azért jó tudatában lenni.

George A. Akerlof - Robert J. Shiller - Animal Spirits, Corvina kiadó 2011

Ismét kell tennem egy kitérőt, most a fordító miatt. Felcsúti Péter, közgazdász, a Raiffisen Bank korábbi igazgatója. Főszerepet játszott egy komplex magyarországi kultúr-szociológiai felmérésben, ami a magyarországi attitűdöket vizsgálta. A kutatás eredménye amilyen érdekes és riasztó volt, annyira nem érdekelt szinte senkit.
A fordításon túl messzemenő szerepe volt a könyv megjelenésében. Ez a kötet a közgazdaság tudományával foglalkozik, de ennek ellenére közérthető módon próbál kérdéseket föltenni az emberi viselkedéssel kapcsolatban, illetve arról, hogy ez hogyan befolyásolja a gazdasági folyamatokat.
Valahogy mindig jókat tudtam mosolyogni magamban a szélesebb közvélemény bankokkal és a bankárokkal kapcsolatos pejoratív megjegyzésein. Mintha meglepő lenne, hogy ahol két kézzel nyúlnak a hitel után, ott két kézzel is nyújtják. Továbbá a mű igyekszik némileg felülemelkedni a szokásos matematikai képleteken is, és inkább olyan jelenségekkel kapcsolatban kérdéseket feltenni, amelyek nem igazán számszerűsíthetőek. Habár az olvasó lépten nyomon potenciális magyarázatokat talál a mostani pénzügyi válsággal kapcsolatban, a szerzők igyekeznek az egyes jelenségeket ennél jóval szélesebb körben bemutatni. Talán nem is annyira különleges vagy meglepő az, ami most történik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése