Már egy ideje nem írtunk, így most igyekszem bepótolni, ami elmaradt és elmesélem mi történt velünk az elmúlt hetekben.
Balázs három hete kezdett el dolgozni a DHL-nél, egyelőre minden hétköznap bejár Aucklandbe, ami eléggé megterhelő. Januártól azonban már csak heti kétszer megy, a többi napon itthonról fog dolgozni. Ez nagy könnyebbség lesz időben, energiában és benzinben egyaránt. A munkát nagyon szereti és kezd beilleszkedni a cég életébe.
Ami engem illet, egyre jobban megy a munka, tegnapelőtt járt le a próbaidőm és pénteken lesz a teljesítmény értékelésem. Előzetesen úgy tűnik, hogy meg vannak velem elégedve. Azért izgulok egy kicsit, hogy milyen lesz az első értékelésem.
Ez a hét főleg a karácsonyi készülődésről szólt, karácsonyfavásárlás és díszítés, beszerezni a szükséges mennyiségű élelmiszert, ami elég lenne egy hadseregnek is, rendezkedni, stb. Ami a karácsonyfavásárlást illeti, egy közeli karácsonyfa farmon voltunk, ahol bemegy az ember (a gyakorlottak gumicsizmát vesznek, mi félcipőben mentünk), kap egy mérőrudat (lehet méterben és lábban is mérni), választ egy fát magának, az eladó hozzáméri a rudat, megmondja az árát, majd kivágja ott frissiben és viszi is a kocsihoz. Természetesen itt is lehet kártyával fizetni, mint mindenhol. A fa ára nagyjából fele a magyarországi árnak, valószínűleg sokkal gyorsabban nőnek a fenyők a sok eső miatt és ugye a szállítást is megspórolja a termelő ezzel a módszerrel. A fa fajtájára nézve lényegesen különbözik a magyarországon megszokott ezüst-nordmann-luc-fekete fajtáktól. Monterey fenyő a neve (Pinus radiata), a tűlevele hosszú, világoszöld a színe, nagyon sűrű, szabályos alakú és rendkívül erős az illata, sejtésünk szerint a sok gyanta miatt. Egyszóval nagyon szép fát vettünk, talpat is hozzá és persze díszeket meg égőt. Kifejezetten szaloncukrot nem találtunk, de hasonlóan csomagolt csokoládét igen, így ez került a fára.
A karácsonyi menü nagy valószínűséggel székelykáposzta lesz, ugyanis találtunk holland savanyúkáposztát a boltban, ami nagyon finom. Ezen kívül tortasütés lesz anyukám régi receptjét követve.
Az ünnepek alatt a legtöbben nem dolgoznak, mi sem fogunk, helyette sátorozást és hegymászás, na és persze óceáni kajakozást tervezünk. Reméljük az időjárás beleadja a magáét, mert az elmúlt hetekben hűvös volt és zuhogott az eső.
A tervek szerint a Coromandel félszigetre megyünk pár napra sátorozni és kajakozni, ezen kívül tervbe vettük a Taranaki meghódítását.
A Taranaki egy vulkán, Mount Egmontnak is hívják, előbbi a maori neve, utóbbit pedig Cook kapitány adta neki első útjának szponzora, Egmont gróf után. A vulkán 2518m magas, hó borítja és egyike a világ legszimmetrikusabb vulkáni kúpjainak. Az utolsó szamuráj című film hátteréül ez a hegy szolgált, köszönhetően a Fuji-hoz való hasonlatosságának. A hegyet nemcsak megmászni lehet, de sípálya is működik rajta. Ezen a területen működik Új-Zéland második legrégibb nemzeti parkja az Egmont National Park.
Ezt a túrát persze még terveznünk kell egy pár napig és az időjárás sem mindegy, ugyanis eléggé el tud romlani az idő a hegyen.
Másik alternatív ötletünk a Tongariro nevű hegy, ami egy 1978m magas vulkán. Két kráterét ma már víz tölti ki, két tavat formálva a hegy tetején. Itt található Tongariro National Park, amely egyike a világ első nemzeti parkjainak, a világörökség része, a Gyűrűk ura című filmben pedig Mordorként láthatjuk viszont. Uppsz. Ennyire azért csak nem rossz a hely.
Na majd ha megmásztuk, akkor beszámolunk róla.
Addig is kellemes Karácsonyt mindenkinek!
Balázs három hete kezdett el dolgozni a DHL-nél, egyelőre minden hétköznap bejár Aucklandbe, ami eléggé megterhelő. Januártól azonban már csak heti kétszer megy, a többi napon itthonról fog dolgozni. Ez nagy könnyebbség lesz időben, energiában és benzinben egyaránt. A munkát nagyon szereti és kezd beilleszkedni a cég életébe.
Ami engem illet, egyre jobban megy a munka, tegnapelőtt járt le a próbaidőm és pénteken lesz a teljesítmény értékelésem. Előzetesen úgy tűnik, hogy meg vannak velem elégedve. Azért izgulok egy kicsit, hogy milyen lesz az első értékelésem.
Ez a hét főleg a karácsonyi készülődésről szólt, karácsonyfavásárlás és díszítés, beszerezni a szükséges mennyiségű élelmiszert, ami elég lenne egy hadseregnek is, rendezkedni, stb. Ami a karácsonyfavásárlást illeti, egy közeli karácsonyfa farmon voltunk, ahol bemegy az ember (a gyakorlottak gumicsizmát vesznek, mi félcipőben mentünk), kap egy mérőrudat (lehet méterben és lábban is mérni), választ egy fát magának, az eladó hozzáméri a rudat, megmondja az árát, majd kivágja ott frissiben és viszi is a kocsihoz. Természetesen itt is lehet kártyával fizetni, mint mindenhol. A fa ára nagyjából fele a magyarországi árnak, valószínűleg sokkal gyorsabban nőnek a fenyők a sok eső miatt és ugye a szállítást is megspórolja a termelő ezzel a módszerrel. A fa fajtájára nézve lényegesen különbözik a magyarországon megszokott ezüst-nordmann-luc-fekete fajtáktól. Monterey fenyő a neve (Pinus radiata), a tűlevele hosszú, világoszöld a színe, nagyon sűrű, szabályos alakú és rendkívül erős az illata, sejtésünk szerint a sok gyanta miatt. Egyszóval nagyon szép fát vettünk, talpat is hozzá és persze díszeket meg égőt. Kifejezetten szaloncukrot nem találtunk, de hasonlóan csomagolt csokoládét igen, így ez került a fára.
A karácsonyi menü nagy valószínűséggel székelykáposzta lesz, ugyanis találtunk holland savanyúkáposztát a boltban, ami nagyon finom. Ezen kívül tortasütés lesz anyukám régi receptjét követve.
Az ünnepek alatt a legtöbben nem dolgoznak, mi sem fogunk, helyette sátorozást és hegymászás, na és persze óceáni kajakozást tervezünk. Reméljük az időjárás beleadja a magáét, mert az elmúlt hetekben hűvös volt és zuhogott az eső.
A tervek szerint a Coromandel félszigetre megyünk pár napra sátorozni és kajakozni, ezen kívül tervbe vettük a Taranaki meghódítását.
A Taranaki egy vulkán, Mount Egmontnak is hívják, előbbi a maori neve, utóbbit pedig Cook kapitány adta neki első útjának szponzora, Egmont gróf után. A vulkán 2518m magas, hó borítja és egyike a világ legszimmetrikusabb vulkáni kúpjainak. Az utolsó szamuráj című film hátteréül ez a hegy szolgált, köszönhetően a Fuji-hoz való hasonlatosságának. A hegyet nemcsak megmászni lehet, de sípálya is működik rajta. Ezen a területen működik Új-Zéland második legrégibb nemzeti parkja az Egmont National Park.
Ezt a túrát persze még terveznünk kell egy pár napig és az időjárás sem mindegy, ugyanis eléggé el tud romlani az idő a hegyen.
Másik alternatív ötletünk a Tongariro nevű hegy, ami egy 1978m magas vulkán. Két kráterét ma már víz tölti ki, két tavat formálva a hegy tetején. Itt található Tongariro National Park, amely egyike a világ első nemzeti parkjainak, a világörökség része, a Gyűrűk ura című filmben pedig Mordorként láthatjuk viszont. Uppsz. Ennyire azért csak nem rossz a hely.
Na majd ha megmásztuk, akkor beszámolunk róla.
Addig is kellemes Karácsonyt mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése