Magyarország a címlapokon még az Új-Zélandi lapokon is. De lássuk itt mi történik.
Miközben a sajtót elárasztották a menekültekkel teli képek különböző Európai országokból, hamar felmerült a kérdés, hogy vajon Új-Zéland mit tesz, mit tehet a kérdésben. Új-Zélandon 1987-ben állapítottak meg egy 800 fős kvótát menekültek számára, amit 1997-ben 750 főre sikerült csökkenteni.
1987 óta az ország lakossága körübelül 4,5 milliósra duzzadt, a gazdaság ugyan a tejpor árváltozásait megérzi, de alapvetően köszöni jól van. Alapvetően befogadónak tartjuk magunkat, főleg a nemrég távozni kényszerült Tony Abbott (hírhedten menekült ellenes) vezette Ausztráliához képest, ami mindig jól esik a kiwi szívnek. Itt kirohanások nem nagyon vannak ezen a szinten, de amikor a számok mögé néztünk akkor jött a hideg zuhany. Új-Zéland ezzel a kerettel 87.-90. helyen áll az ENSZ tagállamok között népesség arányban. Az állítólag rossz arcú sógorok a nagy szigeten háromszor annyi menekültet fogadnak be. Ez a szám idén várhatóan a négyszereshez fog közelíteni. A pénz pedig nem számított amikor a másik helyi vezető hírt, a zászló cserét, vagy nem cserét kell lebonyolítani.
Szóval a helyi sajtó fel is hördült. A helyi miniszterelnök eleinte kötötte is az ebet a karóhoz, hogy az ország teljesítőképességével arányban fogad be menekülteket. A dolognak némi pikantériát ad, hogy az említett személy John Key, maga is a menekült befogadási rendszer kedvezményezettje volt édesanyja révén, aki menekültként érkezett az országba. Tehát szigorúan helyi mércével mérve elszabadultak az indulatok és cikkek, petíciók születtek a kvóták felemelésére. Sok civil szervezet, nem utolsó sorban a nagyobb egyházak konkrét felajánlásokat tettek menekültek elhelyezésére.
A kormányfő szerdától péntek estig tartotta a pozicióját, amikor is nem hivatalos csatornákon kiszivárgott, hogy a kvóták felemelésre kerülnek. Új-Zéland három év alatt plussz 600 főt fogad be, valamint a meglévő kvótán belül 150 helyet elkülönít a szíriai menekültek számára.
Kevés kétségem van afelől, hogy a bürokrácia azért nem az elkövetkezendő három napban fogja feldolgozni ezt a feladatot, de a lényeg, hogy alulról jött a kezdeményezés, aminek révén Új-Zéland igyekszik egy civilizációs kérdésben jól vizsgázni. Az eddigiek alapján pedig joggal remélhetjük, hogy az ország nem fog a kukoricásban éjszakáztatni kis gyerekes családokat, vagy lábon terelni nyugat felé csendőri kisérettel. Lévén szigetország és a világ másik fele, a nyomás belülről jött a változásra, kicsit lehetünk büszkék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése