B: Nagy csodák nincsenek, többet keresni több és jobb munkával lehet. Az én munkahelyemen a tempó összehasonlíthatatlanul magasabb, ugyanakkor a légkör mégis sokkal nyugodtabb. Ennek oka részben az, hogy a munkafeltételek és a körülmények nem képezik vita tárgyát. Másrészt pedig az, hogy a tulajdonosnak világos elképzelése van arról, hogy mit szeretne elérni és ehhez képes és hajlandó erőforrásokat biztosítani mindenfelé értelemben. Ahogy az utcán, úgy a munkahelyen is a viselkedésre vonatkozóan világos elvárások vannak (a rasszista megjegyézesek például záros határidőn belül, soha nem tapasztalt mennyiségű szabadidőhöz vezetnek), így adott a lehetőség, hogy mindenki optimálisan tudjon teljesíteni. Azt tapasztaltuk, hogy a legtöbb kiwi nem kapaszkodik két kézzel a székébe, gyakran váltanak munkahelyet, ha úgy gondolják, hogy lehetőségük van valami jobbra, ezért aztán például az én munkaadóm komoly erőket mozgat meg a munkaerő megtartására, munkaidőn kívüli programok formájában például, de a management is komoly nyomás alatt van, hogy a munkavállaló elégedett legyen.
G: Én egy kisvárosban, egy kis cégnél dolgozom, egyetlen külföldiként. A munkatársaim hozzám való viszonya segítő, igyekeztek támogatni minket a beilleszkedésben. Az egyik kollégámtól még egy tévét is kaptunk ajándékba, mivel ők lecserélték másikra, egy másik pedig meghívott minket karácsonykor, hogy mégiscsak nagy társaságban töltsük az ünnepet.
11. Közösségi tapasztalat és önkéntes munka
Ez nem az az ország, ahol az átlagpolgárnak az lenne az elvárása, hogy a miniszterelnök személyesen tájékoztassa az áruhitel kockáztaival kapcsolatban, vagy megtörölje az orrát, ha náthás. Az adók alacsonyak, ahogy az elvárások is. Mégis minden rendezett, nem csak az ami a kapunk belül van. A közösség levonta a következtetést, hogy ezt úgy lehet elérni, ha megcsinálják, amit meg kell csinálni.
Az önkéntesmunka ebből következően, vagy ennek okaként nagyon elterjedt. Akinek van öt perce, az önkénteskedik valahol, akár fociedzőként, akár tűzoltóként, vagy tárlatvezetőként. Sok kisvárosban nincsenek például hivatásos tűzoltók, csak önkéntesek, akik ugyanolyan képzettséggel és felszereléssel, de anyagi juttatás nélkül állnak a közösség rendelkezésére. Ez hihetetlen erővel tölti meg a társadalmat, ahol az emberek igazán magukénak érzik a közösség ügyeit, mert ők is részt vállalnak belőle.
12. Sportolási lehetőségek?
Amit csak szeretne az ember. Nem tudok most hirtelen olyan sportot, amit itt ne űznének nagy számban, bármilyen korcsoportban (az egyik kollégám nemrég vette rá a 80 éves édesapját, hogy most már hagyjon fel a mountain bike-al, és térjen át az országúti kerékpárra, miután az előbbivel eltörte a vállát.). Minden sportnak van klubja, ha valaki nem egyedül szeretné űzni és még az új ötletekre is nyitottak, nem hiába az ország az extrém sportok hazája (is).
A legnépszerűbb sportok az angolszász hagyományokhoz illeszkedő rugby, golf, evezés, krikett, netball és lovassportok.
13. Orvosi ellátás?
Az eddigi tapasztalatok alapján valahol az európai és az amerikai rendszer közé helyezném. Nem hülyítik itt magukat az emberek az ingyenes egészségügy legendájával ezért a rendszer átlátható, a szolgáltatók számos területen versenyeznek egymással. A hirtelen anyagi megrázkódtatások elkerülése végett praktikus biztosítást kötni azoknak akik dolgoznak, mert a szociális támogatás, nem jár a középosztálynak.
A fizetésből levonásra kerül az otthoni TB-nek megfelelő ACC járulék. ACC a helyi társadalombiztosító neve, ami azonban inkább áll közelebb egy valódi, befektetés alapú biztosítóhoz, mint a magyar TB. A kollégám nemrég eltörte a vállát, amivel megkereste az ACC-t, kapott is egy személyes ügyintézőt (case manager), aki a munkahelyén (de otthon is, ha otthon kell maradni) meglátogatta, hogy megbeszéljék a normális munkavégzésbe történő visszatérését (return to work plan), amit a munkaadóval is egyeztetnek. Ennek keretében a biztosító kirendelt hozzá heti egy alkalomra takarítót, aki ellátja azt a házimunkát, amit ő nem tud elvégezni, de például diktafont is javasoltak, hogy ne kelljen annyit írnia.
14. Szabadidő?
Sajnos a jelenlegi munkabeosztásomból adódóan a szabadidőnk nem teljesen fedi egymást. Mivel csak minden negyedik hétvégém szabad teljesen, ezért azt igyekszünk jól kihasználni. A hétvégi programok kiválasztásánál igazán szembeötlő, hogy mennyire hatalmas ez az ország. Azt kell, hogy mondjam, hogy már egy éve vagyunk itt, de csak az északi sziget közepét jártuk be eddig valamelyest, pedig tesszük a kilómétereket rendesen az autókba. Ezen felül a két kerékpárt is igyekszünk járatni, amihez az időjárás is egyre kedvezőbb mostanában. A kirándulás természetesen az első számú program, hiszen gyönyörű az ország és sok a látnivaló. Az önkéntes munka is jelent szabadidős elfoglaltságot. Ugyanúgy, ahogy a sporttal kapcsolatos kérdésnél, itt is elmondható, hogy mindenféle szabadidős tevékenységnek van klubbja, amihez csatlakozni lehet.
15. Közlekedés, infrastruktúra, közlekedési kultúra?
Nincsenek statisztikai adataim, de nekem olyan érzésem van, mintha a közút-légiközlekedés mellett nem sok részvevő lenne. Vasút van, de nem igen használják személyszállításra. A legnagyobb város, Auckland, és a főváros, Wellington, között például napi 1 személyszállító vonat közlekedik, az is 12 óra alatt teszi meg a 645km-es távot. Aucklandben elkezdődött így a 21. századra a helyi érdekű vasút villamosítása, de azért nagyon nem kapkodják el. Egy hirtelen ötlettől vezérelve a világháború után felszedték a villamos síneket, amiket most elkezdtek újra lefektetni, bár egyenlőre csak a túrista járatok céljából. Jót tenne ennek az országnak a tömegközlekedés, néha pedig felcsillan a remény, hogy a dolog kezd beszivárogni a köztudatba. Az úthálózat egyébként, főleg ahhoz képest, hogy az ország mennyire ritkán lakott, nagyon jó minőségű. Folyamatosak a felújítások és az új utak építése. A dugókat leszámítva autózni meglehetősen kultúráltan lehet (a dugók is főleg csak Aucklandre jellemzőek). A közlekedési kultúra érdekes, a gyorshajtás itt 130km/h-t jelent és azok tényleg a legelvetemültebbek, mivel a sebességhatár autópályán is 100km/h. Szerencsére sok helyen van sebességmérés, így aztán valószinűleg ők is gyakran lebuknak. Nekem sokszor az az érzésem, hogy sok kiwi kicsit vidékiesen vezet, ami a figyelmetlenségnek és ráérősségnek egy keveréke. Ez csak ilyen megérzés.
A biciklis kultúra elsősorban sportként, mint közlekedési eszközként létezik, pedig sok helyen van infrastruktúra. Ez elsősorban a nagy távolságoknak, másodsorban annak köszönhető, hogy az emberek seggéhez hozzá van nőve az autójuk.
16. Lakás?
Amikor ideköltöztünk, nem lévén bútoraink, nem válogathattunk túl sok lakás közül, mivel a lakások döntő többségét teljesen üresen adják ki. A kényszerű kompromisszum hátrányos része, hogy meglehetősen forgalmas út mellett lakunk. A lakás amúgy nem túl rossz, tágas kertes ház, nagyon kényelmes, hogy ilyen sok helyünk van. A mosógépnek is van külön szobája :) Maga Hamilton nem nőtt igazán a szivünkhöz. A kisvárosnak megvan az a rossz tulajdonsága, hogy az ember élvezheti az összes hátrányát: a forgalmat, a zajt, de nem élvezheti egy nagy város előnyeit: a sok programot és lehetőségeket. Az egyetlen dolog ami igazán jó, hogy még kerékpárral is bármelyik irányban 15-20 perc alatt el tudom hagyni a várost, ha túrázni akarok. Így nem árulok el nagy titkot, hogy kacsingatunk Auckland felé, bár addig még egy pár dolgot el kell intéznünk.
Az itteni lakáskultúrára általában jellemző a kertesház. Sorházak, vagy többemeletes lakóházak csak a nagyobb városokban vannak, ott sem sok. Egyszobás garzon itt gyakorlatilag nem létezik. A hirdetésekben a szobák számán a hálószobák számát kell érteni. Így az élettér, mind a házban, mind a városokban nagy. A házak általában nem szigeteltek és szimpla üvegezésűek küszöbök pedig nincsenek. Bár ebben az utóbbi években nagy előre lépés történt, az új építésű házak szigetelése kötelező és sok esetben lehet igényelni támogtást a régiek szigetelésére. Ebből következően télen eléggé hideg tud lenni még a +8 fok is. Fűtés elsősorban légkondícionáló berendezés, villanyradiátor vagy kandalló formájában létezik. Az angolszász típusú agyszülemények itt is megőrjítenek minket: a hideg és a melegvíz külön csapből jön, a villanykapcsoló lefelé nyomva kapcsolódik fel és a gombkilincs fordítva működik. A konnektor szerkezete olyan, hogy a legkisebb behatásra is kijön a dugó az aljzatból. A penész is gyakori jelenség a magas páratartalom és a nem megfelelő szigetelés következtében.
17. Miről beszélnek az emberek?
Nem politikáról, vagy inkább nem ennyit a politikáról. Mivel a napsütést és hasonlókat nem onnan várják, ezért ez kevésbé hangsúlyos. A választások előtt, volt valamennyire téma, de Magyarországhoz képest sokkal érzelemmentesebben. Ami nagyon érdekes, hogy a hírek tele vannak a bűnügyi eseményekkel. Úgy tűník ez érdekli az embereket. Amúgy mindketten azt tapasztaltuk, hogy a többség nyitott és érdeklődéssel tekint a világ dolgaira.
Nagy szerepe van a pletykának, a kisvárosiasság itt is fellelhető. A helyi közösségi események mindig napirenden vannak. Természetesen örök téma a sport, azon belül is főleg a rugby, de az olimpia kapcsán a londoni események voltak fókuszban.
18. Nehézségek?
B: Nehéz megválaszolni ezt a kérdést. Talán úgy tudnám összefoglalni, hogy kevesebb a mindennapi bosszúság, minden olajozottabban megy, de ez nem azt jelenti, hogy sok mindenért ne kéne megdolgozni keményen. A távolság minket is kihívások elé állít, azzal, hogy mindent magunknak kell elintéznünk és újra kialakítani egy szociális teret, azt hiszem ez a legnagyobb kihívás jelenleg.
G: Távol lenni a családtól és barátoktól, de mégis érdemben tartani a kapcsolatot elég nagy kihívás.
A kérdéseket továbbra is várjuk emailben, facebookon, skype-on, etc.
A kérdéseket továbbra is várjuk emailben, facebookon, skype-on, etc.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése