Évforduló kérdések-válaszok III.

A kérdések és válaszok utolsó része. Ettől függetlenül továbbra is szívesen válaszolunk kérdésekre.
Köszönjük a kérdéseket!


19. Megtaláltátok, amit kerestetek, azaz olyan irányban változott az életetek, ahogy elképzeltétek?

B: Igen. Habár, olyen helyre költöztünk, ahol még azelőtt sosem jártunk, még magunk is meglepődünk azon, hogy mennyire hasonlót képzeltünk el. Nem igazán tudok mondani olyan dolgot, amit lényegesen másnak vártunk. Az első egy évre a terveink maradéktalanul teljesültek. A következő pár évet mostanában tervezzük, reméljük, hogy ezekhez elég ismeretet szereztünk, hogy továbbra se lepődjünk meg. Amit Magyarországgal együtt magunk mögött kívántunk hagyni, azt sikerült is.

G: Mindenképpen. A sok új benyomás és élmény, új környezet és kihívások, ezeket kerestük és találtuk meg egy év alatt.

20. Mi hiányzik legjobban Magyarországról?

B: Család, barátok és a villamos. Fontossági sorrendben persze.

G: Család, barátok és a városi biciklizés.

21. Mi az, amit leginkabb hazavinnétek Magyarországra? Ez lehet bármi: étel, ital, tévéműsor, adórendszer, általános közhangulat, pozitív hozzáállás, stb.

B: Nehéz ez abból a szempontból, hogy nem lehet az emberekre ráerőltetni dolgokat. Mondanám, hogy az itteni emberek civilizált viselkedését jó lenne hazavinni. De nem úgy tűník, mintha szükség lenne rá. Nem vagyok vallásos, de a bibliának van egy nagyon érdekes mondata: Mindenki magának keresi a megváltást. Ami számomra egyfelől azt jelenti, hogy ezt senki sem spórolhatja meg magának, lehet várni négy évenként, hogy valaki választott személy hozza el. Úgysem fogja. Másfelől pedig azt, hogy felesleges mások számára keresni. Szerintem olyan dolgok, mint az adórendszer, közhangulat, hovatovább a politikusok, egy adott közösség tudatának manifesztálódásai. Lehet az adórendszert percenként változtatni, de rántottából viszonylag nehéz tojást csinálni. Ugyanakkor jó lenne, ha Magyarország kiváncsi lenne mások véleményére, hogy amikor a sajátját kialakítja, nagyobb legyen a választék, ennyit talán mégis megengedek magamnak.

G: A marhahúst, a kumarát (édeskrumpli, több fajtája is van), a halakat, a felhőket (valami oknál fogva mindig gyönyörűek a felhők, talán az óceán teszi), a sok zöldet, a rendezett vidék iránti igényt, a lazaságot, a nyitottságot és a sokféleséget.

22. Mit a legnehezebb elmagyarázni az otthoniaknak az új életetekből?

B: Sokféle emberrel beszélünk Magyarországról, így ez is sokféle. De ami a számomra leggyakoribbnak tűník, az a motiváció. Ijesztő, hogy Magyarország milyen sokáig volt elképesztően zárt társadalom (és nagyrészben még mindig az), amikor sok ember nem tud elképzelni más motivációt a kivándorlásra mint a pénzt, vagy az ezen megvásárolható ház+autóból álló egzisztenciát. Így aztán nemegyszer az itteni tapasztalatok nem váltanak ki túl nagy érdeklődést.

G: Több embert is meglepett, hogy itt nem kell bezárni a házat vagy az autót, mégsem tűnik el. Az méginkább meglepőnek bizonyult, hogy ehhez a szegénység jelenlétének nem sok köze van.

23. Mennyi ideig terveztek maradni?

B: Olyan terveink nincsenek, hogy X év múlva mindenképpen szeretnénk Y helyre menni, mert akkor már most terveznénk a tovább utat. Inkább azt mondanám, hogy vannak terveink az elkövetkezendő 3-4 évre és meglátjuk jönnek-e újabb tervek. 3-4 évvel ezelőtt sem tudtam, hogy Új-Zélandon fogunk élni és most sem tudom, hogy 3-4 év után mi lesz. Kifejezett okát nem látom annak, hogy ne maradnánk itt sokáig, de nem tudjuk mit hoz a jövő.

G: Azt hiszem, hogy nagyjából 5 évet lehet előre látni. Ez mondható reálisan tervezhető időtávlatnak. Sok helyen szeretnék még élni, talán ezek közül össze is jön pár, de valószínűleg nem a közeljövőben.

24. Ha gyerkőcötök lesz és ott születik, a gyerkőc megkapja a kiwi állampolgárságot?

A dolog úgy áll, hogy ha minden jól megy akkor jövő ilyenkor a mostani Resident Visa-t lecserelhétjük Permanent Residentre és akkortól már a baba kiwi útlevéllel lépheti át az országhatárt. Ezeknél a vízumoknál a gyerek a szülőnél eggyel jobb státuszt kap.

25. Ha gyerkőcötök lesz ott kint, fog-e magyarul beszélni és lesz-e magyarságtudata vagy első generációs NZ lesz?

A Casablanca című filmben van egy egyszerre megható és komikus jelenet. Rick bárjában egy idős kelet-európai menekült házaspár beszélgetnek:

Feleség: What watch?

Férj: Six watch.

Rick furán néz rájuk, mire a férj elmondja, hogy ők egymás között már csak angolul beszélgetnek, hogy amikor majd kiérnek Amerikába ne érezzék egyedül magukat.

Mi egymás között magyarul beszélgetünk (és nem érezzük egyedül magunkat :), úgyhogy a baba alighanem egész jól meg fog tanulni magyarul. Az viszont kétségtelen, hogy számára a magyar nyelv, mint eszköz, arra lesz használatos, hogy a szüleivel és más rokonokkal beszélgessen. A korlátozott funkcióból kifolyólag így több, mint valószinű, hogy lesz egy határa ennek az ismeretnek, amit valamennyire tudunk majd tologatni, irodalommal, magyar óvodával, ha erre pozitív válasz érkezik.

26. Ha most kéne dönteni, meghoznátok-e ugyanezt a döntést (emigració)?

Mindenképpen. A távolság egyben egy szűrő is arra nézve, hogy mit tudunk meg Magyarországról, de amit megtudtunk az alapján sajnos pont azok a dolog lettek rosszabbak, amiket addig sem szerettünk. Az egy másik kérdés, hogy abban a helyzetben lettünk volna-e, hogy ezt a döntést meghozzuk. Sok embertől hallom, hogy ő csak akkor megy, ha elveszíti a munkáját, a dolgok rosszabbra fordulnak stb. Sokszor pont ezek a körülmények teszik lehetetlenné ennek a döntésnek a meghozatalát, vagy pedig az emberből gazdasági menekültet kreálnak, következményként az összes embertelen kiszolgáltatottsággal együtt. (Bár mondjuk munkanélkülinek lenni sehol sem jó, ez nem éppen földrajzi kérdés.) Tudom a kérdés nem teljesen erre vonatkozott, de azt én fontosnak tartom, hogy a mi esetünkben nem "kellett" erről dönteni. A döntés nem kényszerből született, hanem alternatívák közül választottunk. Nem állítom az, hogy a magyar választó polgárok több alkalommal, nagy többséggel és legitim módon úgy döntöttek, hogy a közösség működését egyfajta szocialista-nemzeti keretek között képzeli el a önmaguk által alkotott csoport többsége számára biztosított előnyökkel, mindez ne jelentett volna motivációt. Azonban - habár a határok feszegetése jelentős erőkkel zajlik - a demokratikus keretek között ez még legitim álláspontnak számít. Így azt kell, hogy mondjam, hogy ebből a szempontból is a preferenciák mérlegelése történt. Én belátom, hogy a piacgazdaság által megtermelt javakat úgy tudom csak tartósan élvezni, ha annak szabályrendszerét a működéshez szükséges mértékben elfogadom és magamévá teszem, az én személyes biztonságomra és nyugalmamra pedig az a legnagyobb garancia, ha mások kiresztettsége is a lehetőségek szerint a legnagyobb mértékben csökken, míg a magyar választó polgárok közössége erről másképp vélekedik. A különbség az, hogy én a döntésem hátrányaival és következményeivel tisztában vagyok, és nem próbálom az általam választott vezetőkre hárítani a felelőséget. De még mindíg ízlésről beszélünk. Továbbá a külföldre költözés komoly ráfordítást igényel mind emberileg, mind anyagilag. Ezeket a forrásokat arra is költhettük volna, hogy megvesszük egy panellakás felét és lessük a svájci frank árfolyamot a másik fele miatt. Mérlegeltünk és döntöttünk. Habár a kockázat nem kizárólagos szempont volt, azt hiszem ennek jóval kisebb volt a kockázata.

27. Ha most kéne dönteni, mit csinálnátok másképp a kiköltözéssel kapcsolatban, a tapasztalat birtokában?

Abból a pénzből azt hiszem, nagyjából kihoztuk amit ki lehet. Amit másképp csinálnék azok nagyon erős kompromisszumok szülöttei voltak, az elején. Így ha legközelebb ilyesmire adnánk a fejünket, akkor több pénzzel vágnánk neki, hogy mielőtt kiválasztjuk, el tudjunk menni a célországba körülnézni, vagy ne kelljen az elején családoknál lakni, például.