Az itteni postáról érintőleg esett már szó, de most egy alkalom okot ad rá, hogy mélyebben elmerüljek a témában. Az NZ Post, Gabi nagymamájának szava járásával élve egy csoda. Lenne, ...
ha nem lenne mégis egy Akhilleusz sarka, mégpedig a kézbesítés. Amúgy a postahivatalokban elképesztően sok dolgot lehet gyorsan elintézni, mint például az autó regisztrációját, vagy egy sor más hivatalos ügyet. A kézbesítéssel azonban eddig már többször póruljártunk. A levelek sokszor félig kilógnak a ládánkból, ami egy ilyen esős helyen néhány óra múlva nem könnyíti meg az olvasást. Pedig a postaládánkba szerintem még a fejem is beleférne (nem próbáltam, igaz). Mégis a legrosszabb, az volt amikor Gabi csomagját egész egyszerűen visszavitték Magyarországra, sikertelen kézbesítés címen. Elvileg a posta itt is kétszer próbálkozik, mindkét alkalommal hagy üzenetet, ha nem sikerül. De természetesen értesítés egyszer sem történt. Mi még persze mindig jól jártunk egy ismerősnek a Bevándorlási Hivataltól küldött csomagját sikerült majdnem végleg elkavarni. Szóval a dolog, a személyes, nem reprezentatív mintánk alapján kicsit döcög.
Ezért aztán egy hónap múlva, amikor én vártam egy csomagot, már ellenintézkedéseket foganatosítottunk:
1. Küldemény csak olyan módon feladva, ahol van regisztrációs szám. Később kiderült, hogy bár a törekvés iránya jó, de nem árt résen lenni. Ugyanis az Új-Zélandi posta, a bejövő nemzetközi küldemények esetében a nemzetközi regisztrációs számot az országba érkezéskor eldobja és kreál egy hazait. Ezt pedig a következő forrásból tudtam meg:
2. Magyar módszer: Nehogymár egy 4,5 milliós országban ne legyen a közvetlen ismerősök között, aki a postának dolgozik, vagy dolgozott. Nem is egy kollégám pont dolgozott a postának, ezért megkértem, hogy elevenítse fel a kapcsolatrendszerét a csomagom kedvéért. Ekkor tudtam meg ezt a regisztrációs szám csere játékot, a csomag új regisztrációs számát és azt, hogy az első kézbesítés sikertelen volt. Mire Max barátom felelevenítette a legszebb elmékeket, már azt is sikerült megbeszélni, hogy a második kézbesítés mikor lesz. Na de, mindez kiderült, hogy felesleges:
3. Internet: A postának kíváló honlapja van. Lehet rajta regisztrálni magunkat, ha pedig ez megtörtént, akkor a küldeményeket hozzá tudjuk rendelni a nevünkhöz és szépen nyomon lehet követni. Hovatovább chatelni is lehet a postással a felületen keresztül. Ami azért nagyon jó, mert regisztráció szám cserét a honlapra nem vezetik fel, nekem viszont Rebecca készségesen megmondta. Így aztán a nyomkövetés eredménye, hogy a legutolsó csomag már zökkenőmentesen kézbesült.
Ahogy a Gyaloggaloppban Artúr király találóan megjegyezte, bámulatos hol tart ma már a tudomány. Persze, milyen csodás lenne, ha mindennek nem a 20. század bevált módszereit helyettesítené (postai értesítő pl.), hanem csak segítené. Na de hát haladni kell a korral, a csomagom pedig szépen itt ücsörög melettem.
Ezek szerint jobb, ha nem is küldesz semmit Magyarországról? Ráadásul vagyonokért? Vagy ha regisztrálom magam a neten, akkor talán megkapom a csomagot?
VálaszTörlésNekünk a regisztráció nélküli csomagoknál nem volt nagy sikerünk. Ha van regisztráció, az azért is jó, mert akkor fel tudod hivni a nemzetközi kézbesitést (0800 736 353, Északi sziget) és meg tudjátok beszélni, hogy mikor fogjátok megkapni. Az internetes chaten ezt nem lehetett, de ettől függetlenül, az internetes felület nagyon jó, azt mindenképpen ajánlom. A másik megoldás, hogy a munkahelyre cimezteti az ember, de ebben az a rizikó, hogy munkaidőn kivül, pl. hajnalban, vagy hétvégén is kézbesitenek. Ami még eszembe jutott, de nem próbáltam ki, álltalában a postánál szokott lenni olyan opció, hogy átveszed egy megjelőlt postahivatalban és postaládába, csak értesitést küldenek.
VálaszTörlés