Madár? Gyümölcs? Ember? Jelkép?

A címből már kitalálhattátok, a mai posztban a kiwiről lesz szó. Múlt hétvégén újra jártam a Maungatautari parkban, ezúttal egy kiwi szabadon engedésének voltam tanúja.

A parkban élnek kiwik szabadon, ezek nagy része azonban nem itt kel ki, hanem még tojás korukban átszállítják őket neveldébe, hogy biztosítsák a megfelelő körülményeket számukra, majd féléves korukban visszaengedik őket a vadonba. A különböző kiwi-védelmi területek egymás között cserélgetik a tojásokat és a madarakat, hogy minden terület génállományát frissen tartsák.
De hogyan is kutatják fel a tojásokat az erdőben? Ehhez nyomkereső, speciálisan kiokított kutyákat használnak, akik kiszagolják a kiwiket de nem bántják őket. Ezenkívül minden példányra nyomkövető kerül, ez alapján határozzák meg, hogy nagyjából merrefelé csámborog a jószág éppen.

Tehát a hétvégén új kis jövevényt köszönthetett az önkéntesek és támogatók lelkes csapata: Tonga, egyenesen a neveldéből érkezett, hogy birtokba vegye új lakóhelyét. A neve azt jelenti "Délről érkező" maori nyelven, mert egy innen délre lévő (Taranaki) parkból származik. Ilyen korban még nem lehet megmondani, hogy milyen nemű, így ezt nem tudtuk meg.


Ellenben mivel eléggé nyugodtan viselte a költözést, meg lehetett simogatni, aminek mindenki nagyon örült (a kiwit leszámítva).


A fogdosást és a kellő számú fénykép elkészítését követően a helyi maori vezető megáldotta a madarat és mehetett szabadon a búvóhelyére. A közönség (kb. 30-40 ember) megélhetett egy különleges pillanatot, ami rávilágított arra, hogy miért is csináljuk mindezt. Sok-sok ember rengeteg munkaórája, pénze és támogatása van ebbe a pillanatba belesűrítve.

Akkor nézzük is, hogy micsoda is ez az állatka és miért olyan fontos.

Tehát a kiwi egy madár (és egy gyümölcs is persze, de most erről nem lesz szó, bár Új-Zéland a világ legnagyobb kiwi gyümölcs exportőre). Madár, mert két lába, tolla és tojása van. De ugyanakkor egy nagyon különleges madár, ami sok tekintetben hasonlít az emlősökre.

• Új-Zélandon őshonos, öt fajtája létezik: Északi-szigeteki barna kiwi, Déli barna kiwi, Nagy foltos kiwi, Kis foltos kiwi, Okarito barna kiwi. Az északi-szigeteki barna kiwinek van egyébként fehér változata is, idén már kettő ilyen született. Itt meg lehet nézni Manukurát, a fehér kiwit.
  
• Nemcsak, hogy röpképtelen, de egyáltalán nincs szárnya, mellizmai pedig alulfejlettek.
• Gyakorlatilag alig lát, főleg a szaglásával és a fején található bajuszokkal(!) tájékozódik.
• Éjszakai életmódot folytat, a bokrok között járkál és a földet túrja rovarok, férgek, magok után kutatva. A fényre értelemszerűen érzékeny.
  
• Nem tud úszni és nem fut túl gyorsan.
  
• A madár testhőmérséklete az emlősökéhez hasonló, 37fok. Míg a madaraké 40.
• Jellegzetes testszaga van, ami madarakra nem, de emlősökre annál inkább jellemző.
• A csőre nem igazi csőr, hanem a koponyája nyúlványa, ezért hajlékony (nem szarukinövés mint a madaraké).
• A kiwi az egyetlen madár, aminek orrlyukai nem a csőre feje felőli végén találhatóak, hanem a csőr másik végén, legalul.
• A kiwinek a madarak között a legnagyobb a tojása a testméretéhez viszonyítva.
  
• Két petefészkük van, akárcsak az emlősöknek (a madaraknak általában egy van).
• A fiókák nem növesztenek fogakat, mint általában a madarak, hogy áttörjék a tojás héját. Ehelyett a kiwifiókák a tojás falának nekirugaszkodva a lábukat és a csőrük hegyét használva kemény munkával (ez egy naptól akár egy hétig is eltarthat) szenvedik ki magukat a tojásból. Ez az egész nagyon hasonlít egy emlős születésére. Ezután persze nagyon elfáradnak és alszanak kb. egy napot. :)
• Születésük után két-három nappal már önállóak, így kikelésük után a papájuk (aki egyébként melengeti a tojásokat, míg a mama rögtön lelép a tojásrakás után) elmegy a dolgára és hagyja őket boldogulni magukban.
• A kiwi magányos állat, csak szaporodási időszakban van párban, viszont egész életére választ párt, akivel minden szaporodási időszakban újra összejön.
  

Jogosan merül fel a kérdés, hogy egy ilyen furcsa kis jószág hogyhogy nem halt ki az evolúció kegyetlen folyamában. Ennek az az elsődleges oka, hogy a kiwinek az európai ember érkezése előtt nem voltak természetes ellenségei. Új-Zélandon három kis denevérfajon kívül nem éltek szárazföldi emlősök. Ezt az űrt töltötték be a madárvilág változatos képviselői. Aztán az ember behozta a menyétet, oposszumot, egeret, patkányt amik a tojások és a fiókák elsődleges ellenségei. A szabadban lerakott tojásoknak kb. 5% esélyük van megérni a kiwi felnőttkort. A kutyák és macskák pedig a felnőtt madarakat ejtik el. Ezért van szükség a tenyésztőprogramokra, mert a szabadban a sok ragadozó miatt rendkívül sérülékeny ez a védtelen madárka.

De miért is olyan fontos ez a madár? Az európai ember megjelenése előtt a maori kultúrának is része volt a kiwi. Később Új-Zéland hadi alakulatai a 19. században kezdték jelvényükön hordani a kiwit. Az ország katonáit már az első világháborúban "kiwik"-nek nevezték, innentől kezdve kezdett átfolyni a köztudatba az új-zélandiak ezen megnevezése. Ma már az ország lakói tökéletesen azonosították magukat ezzel az igen furcsa teremtménnyel. Mára a kiwi része lett a nemzeti identitásnak és az ország jelképe. Egyébként hatalmas kiwiőrület van, mindenhonnan a madárka kacsingat ránk, plüssállatok, képek, dísztárgyak, fel sem tudom sorolni mi minden, egész kultusz van.

Egy 1898-as bélyeg szupersztárja:


Hát ezért fontos megőrizni ezt a különleges és az itteniek számára becses madárkát.

Sok szerencsét Tonga!