Helyreállt a világ rendje

Február a nyár utolsó hónapja, tehát újra esik. A barátok és kollégák már jó előre figyelmezettek, hogy a nyárral "elképesztő" szárazság érkezik, "még a fű is teljesen kiég". Kiváncsian vártuk, de az afrikai szavannák nem következtek be, szerencsére többé-kevésbé zöld maradt minden, így az Új-Zélandi időjárással kapcsolatos leggyakoribb sztereotípia nem az idén dől meg. Azért egy kicsit utána néztem.

Valójában Új-Zéland klímájaval kapcsolatban, nehéz meghatározni a legkisebb közös többszöröst. Közel minden régiónak vannak látványosan elkülöníthető jellegzetességei. A választóvonal nem csak az északi-déli tengely, hanem a keleti-nyugati is. A legszárazabb és a legnedvesebb régió egy hegyvonulat keleti és nyugati oldalán taláható a déli szigeten. Ez legkevesebb 600, illetve legtöbb 1600mm jelent egy évben. A számomra mindig is elképesztően esősnek tűnő Hollandiában az évi csapadék általában közel 800mm. Ennek alapján úgy tűnik, hogy itt tényleg nem érdemes a frissen mosott ruhákat kintre teregetni.

Az évi átlagos hőmérsékelet közötti földrajzi különbséget nagyobb részben az határozza meg, hogy az ország 1600km hosszan terül el a déli szélesség 29-ik és 53-ik foka között, itt az északi szigeten 16 Celsius fok, míg a déli szigeten 10 Celsius fok, de természetesen a régiós különbségek itt is gyakran felborítják a messzemenő következtetéseket. Összehasonlításképpen a népszerű nyaralóhelyen, Horvátországban az éves középhőmérséklet mindössze 12 fok, ami alapján nagyon melegünk kéne, hogy legyen itt az Északi szigeten. A kiwi kollégáink a 25 fokot már elviselhetetlennek tartják, olyannyira, hogy a munkahelyemen a munkavállalói szenvedések csökkentése végett néha be is vezetnek egy-egy "Flip-flop dayt", amikor is nem kell a hőségben elviselni a cipő szorítását. Persze a magas páratartalom valóban felértékeli a 25 fokot, de azért tartjuk magunkat. Télre a kiwik nem panaszkodnak, arra mi panaszkodunk, de az nem klimatikus, inkább épitészeti probléma, amit a szigetelés újdonsült divatja és nem túl régi törvényi kényszere enyhít fokozatosan. Összességében a viszonylag alacsony ingadozás nagyon kímélő a szervezetre, hála az óceánnak. Mondanom sem kell, hogy az országos különbségek itt sem hagyhatóak figyelmen kívül, hiszen a déli sziget belsejében ez a különbség elérheti akár a 16 fokot is. Na de sörözött valaki télen és nyáron is Prágában? A különbség 21 fok átlagosan...

A szupermarketben két területet érdemes felkeresni a napsütéses órák végett. Mindenekelőtt valami naptejért a mindenféle emberre kenhető kemikáliák részlegét. Az évi 2000 óra napsütés önmagában nem extrém - bár ugyanennyi Bulgáriában is - de a környezetszennyezés következtében az ózonlyuk probléma nagyon is élő dolog itt Új-Zélandon, olyannyira, hogy a leggyakoribb rákos megbetegedés a bőrrák. A kínálatra jellemző, hogy 30 faktornál enyhébbet még nem találtunk, bár szükség is van rá. Hamár alaposan bekentük magunkat, ideje a 2000 óra egyéb hatásaira figyelmet szentelni! Szerencsére ugyanis a szőlőnek nem kell naptej. A földrajzi diverzitást pedig kitünően példázza a polcokon sorakozó borok cimkéi. A teljesség igénye nélkül, valahogy a földrajzi nevek előfordulása erősen korrerál a napsütéses órák számát ábrázoló térkép piros foltjaival. Nelson és Malborough, de az északi sziget sem szégyenkezhet Waiheke szintén fogyasztásra különösen ajánlott boraival. A saját eddigi tapasztalataink alapján világos fronton könnyebb volt a saját ízlésünknek megfelelőt találni. A vörösnek alighanem a még mindig sok csapadék kevésbé kedvezőbb, emellett a fajták tekintetében, úgy tűnik itt a kevésbé karakteresebbek a népszerűek.

Akkor hogy is van ez? Eső is, napsütés is, télen nincsen latyak meg zimankó. Aztán beülsz a kocsiba, autózol másfél órát és kaphatsz zimankót is. Mi szeretjük, szép zöld minden.

További érdekességek és statisztikák:
http://www.niwa.co.nz/education-and-training/schools/resources/climate/overview