Tegnap első napomat töltöttem a Maungatautari rezervátumban önkéntesként és láthattam Kakát és Takahe-t is. Arról, hogy ezek micsodák és mi is ez a rezervátum az alábbi posztban olvashattok.
Először is a helyről: Maungatautari Hamiltontól 56km-re délkeletre található. Tulajdonképpen egy hegyről van szó, aminek déli része Pukeatua falucskából, északi része pedig a Maungatautari Road felől érhető el. A hegynek három fő csúcsa van: Maungatautari 797m, Pukeatua 752m és a Te Akatarere 727m.
Ezen a hegyen jött létre egy, az országban egyedülálló hely, a Maungatautari ökológiai sziget program (Maungatautari Ecological Island Project). A program 2001-ben indult és fő célja a hegy eredeti, őshonos ökoszisztémájának helyreállítása, megőrzése, illetve a behurcolt kártevők kiszorítása a területről. Behurcolt kártevők alatt kell érteni az Új-Zélandon nem őshonos és az eredeti vegetációt veszélyeztető melegvérű állatokat, úgymint egér, patkány, nyúl, menyét, oposszum, görény, stb. Ezek az állatfajok Új-Zélandon is jelen vannak, de nemkívánatosak, mert megeszik az őshonos növények gyökereit, illetve elpusztítják a nagy nemzeti büszkeségnek számító madarak tojásait. Ezért a rezervátumokban irtják őket. Maungatautari azért speciális, mert az egész hegyet egy 47km hosszú kerítés veszi körbe, mely arra hivatott, hogy távoltartsa ezeket a kártevőket.
A kerítés speciálisan erre a célra lett kialakítva, az állatok nem tudnak átmászni rajta, vagy alatta beásni, mert mélyen lenyúlik a földbe is. Ezen kívül elektronikus figyelőrendszerrel van felszerelve, ami jelzi, ha például rádől egy fa. A hegy területére két helyen lehet bejutni, itt dupla zsiliprendszerű ajtókon lehet bemenni és kéretik egeret nem behozni (illetve például kutyát sem).
A park több részből áll, az északi és a déli elkerített területek speciálisan kiwik és egyéb rendkívül ritka és veszélyeztetett állatoknak nyújtanak veszélyforrás mentes élőhelyet. Ezen kívül az egész hegy bejárható, két túraösvény is átszeli hosszában.
A déli területen van a madárház, itt etetik a madarakat, illetve van egy kilátótorony is, ahol a középső lombkorona szintjéről lehet megcsodáli az erdőt (16m magas a torony, a fák 20-26m között vannak).
A parkba belépve egészen elképesztő erdővel találja magát szemben az ember. Új-Zéland északi szigetének ezen a részén a kontinentális esőerdők őshonosak. Ezek sűrűségben nem különböznek a trópusi esőerdőktől, itt azonban nem kell tartani pókoktól, kígyóktól és egyéb veszélyes szerzetektől.
Itt az ember megismerkedhet az ország őshonos növényzetével és állatvilágával, mindezt egy 3400 hektáros, behurcolt kártevőktől mentes helyen. Ez egyébként az ország legnagyobb szárazföldi ökológiai parkja. Megfigyelhető természetes környezetében kiwi, kaka, takahe, robin, hihi, popokatea, kakariki és még sok más.A parkba a belépés ingyenes (biciklit, kutyát, lovat nem lehet bevinni). Alkonyat utáni túrákat is szerveznek, ez viszont már belépős, vacsorával együtt 90 dollár.
Arról, hogy mit is csináltam én itt a következő posztban lesz szó.
Végül jöjjön pár két az említett madarakról:
Új-Zéland nemzeti büszkesége a kiwi.
A nagyon szórakoztató és hangos Kaka.
Takahe, amiből már csak kb. 240 található a világon, főleg a déli szigeten.
Északi-szigeteki robin.
Hihi.
Popokatea.
Kakariki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése