Kedves Olvasók,
A kritika jogos volt, nem tettünk fel semmit az utóbbi időben. Ha eseménytelennek nem is nevezném az elmúlt pár hetet, de nagy dolgok sem történtek.
Munka fronton az eddigi megszokott mozgásoktól eltérően nagy hírek nincsenek. Gabi immáron bőven túl van a próbadidején és lassan a munkahelye teljes harcértékű tagjaként viszi előre az üzletet. Magam még a próbaidőben kapaszkodom, hogy minnél jobb benyomást keltsek. Visszatértek a műszakozós idők, ami leginkább kevesebb hegymászást jelent.
Költözés sem történt, ami a mi esetünkben eléggé meglepő. A mostani helyünk mindenképpen előrelépés volt az előzőhöz képest, de reméljük ennek az évnek a végén el tudunk majd költözni egy a forgalomnak kevésbé kitett, csendesebb helyre. Mivel a kiadó lakásoknak csak a töredéke bútorozott errefelé, így a következő helyre már szeretnénk saját bútorokat, ami egyben otthonosabbá is tenné a követekező otthonunkat. Ami ezt a projektet kissé hátráltatja, az az egyik autónk, amelyik a benzin mellett rákapott a motorolajra is, a fene az izlését. Panaszunk nem lehetett rá, mert az elmúlt fél év alatt több mint 12 ezer kilóméteren át vitt minket probléma nélkül, mi pedig nagyon rá vagyunk utalva. De azért a cserét be kell tervezni.
A kert is szépen teljesített az elmúlt hetekben, ugyanis számos újhagymát, paprikát, epret, uborkát és számtalan szép szál cukkinit sikerült szüretelnünk eddig. Ezeken kívül a paradicsomaink indultak nagy lendülettel pirosodásnak, ebből valószínűleg annyi lesz, hogy hetekig fogjuk enni.
Ezen a hétvégén Rotoruára készülünk, egy régi kollégám fog minket meglátogatni Brisbane-ből, gondoltuk megpróbálunk neki mutatni neki valamit, ami ott nincs, például gejzíreket és vulkánokat. Persze ha az idő végre kegyes lesz egy szabad hétvégéhez. Ja és mivel Auckland születésnapja lesz hétfőn, így hosszú hétvégének nézünk elébe.
Ezeket a heteket lazsálásnak azért nem nevezném. Munkát szerezni egy dolog, most viszont valamilyen szinten meg kell értenünk, hogy a tágabb környezetünkben lakó emberek miként élik az életüket. Sokat beszélgetünk Gabival arról, hogy itt mi az, ami másképp (megkockáztatom jobban) működik és miért.
Kis környezetünkben egy érdekes példát élünk meg: A környéken nagyon sok szomáliai menekült lakik. Amennyit én látok, hogy nagyon sokaknak sikerült egy elképesztően más kultúrából, ide beilleszkedni egy olyan szinten, ami lehetővé teszi az együttélést egy városban. Amellett, hogy kétségkívül sokan lehetnek olyanok is, akik ezt nem sikerként élik meg, számomra már akár egy pár ember viszonylagos beilleszkedése is elképesztő sikertörténetnek tűnik, hiszen egy olyan kultúrából érkeztek, melynek normái szöges ellentétben állnak az itteniekkel. Minden valószinűség szerint kizárt, hogy akár egyiküket is egy itteni nagy vállalat vezetői székében lássuk a közeljövőben, mégis úgy tűnik, hogy nekik és nekünk is a közösségi viselkedés létező normáinak betartásáért cserébe ez az ország valóságos polgárjogokat kínál. Ezzel szemben, Magyarországon semmiféle viselkedés nem garantálja automatikusan egyes csoportok tagjainak polgárjogait. Meglátjuk mi mire megyünk ezzel a lehetőséggel hosszú távon.
A kritika jogos volt, nem tettünk fel semmit az utóbbi időben. Ha eseménytelennek nem is nevezném az elmúlt pár hetet, de nagy dolgok sem történtek.
Munka fronton az eddigi megszokott mozgásoktól eltérően nagy hírek nincsenek. Gabi immáron bőven túl van a próbadidején és lassan a munkahelye teljes harcértékű tagjaként viszi előre az üzletet. Magam még a próbaidőben kapaszkodom, hogy minnél jobb benyomást keltsek. Visszatértek a műszakozós idők, ami leginkább kevesebb hegymászást jelent.
Költözés sem történt, ami a mi esetünkben eléggé meglepő. A mostani helyünk mindenképpen előrelépés volt az előzőhöz képest, de reméljük ennek az évnek a végén el tudunk majd költözni egy a forgalomnak kevésbé kitett, csendesebb helyre. Mivel a kiadó lakásoknak csak a töredéke bútorozott errefelé, így a következő helyre már szeretnénk saját bútorokat, ami egyben otthonosabbá is tenné a követekező otthonunkat. Ami ezt a projektet kissé hátráltatja, az az egyik autónk, amelyik a benzin mellett rákapott a motorolajra is, a fene az izlését. Panaszunk nem lehetett rá, mert az elmúlt fél év alatt több mint 12 ezer kilóméteren át vitt minket probléma nélkül, mi pedig nagyon rá vagyunk utalva. De azért a cserét be kell tervezni.
A kert is szépen teljesített az elmúlt hetekben, ugyanis számos újhagymát, paprikát, epret, uborkát és számtalan szép szál cukkinit sikerült szüretelnünk eddig. Ezeken kívül a paradicsomaink indultak nagy lendülettel pirosodásnak, ebből valószínűleg annyi lesz, hogy hetekig fogjuk enni.
Ezen a hétvégén Rotoruára készülünk, egy régi kollégám fog minket meglátogatni Brisbane-ből, gondoltuk megpróbálunk neki mutatni neki valamit, ami ott nincs, például gejzíreket és vulkánokat. Persze ha az idő végre kegyes lesz egy szabad hétvégéhez. Ja és mivel Auckland születésnapja lesz hétfőn, így hosszú hétvégének nézünk elébe.
Ezeket a heteket lazsálásnak azért nem nevezném. Munkát szerezni egy dolog, most viszont valamilyen szinten meg kell értenünk, hogy a tágabb környezetünkben lakó emberek miként élik az életüket. Sokat beszélgetünk Gabival arról, hogy itt mi az, ami másképp (megkockáztatom jobban) működik és miért.
Kis környezetünkben egy érdekes példát élünk meg: A környéken nagyon sok szomáliai menekült lakik. Amennyit én látok, hogy nagyon sokaknak sikerült egy elképesztően más kultúrából, ide beilleszkedni egy olyan szinten, ami lehetővé teszi az együttélést egy városban. Amellett, hogy kétségkívül sokan lehetnek olyanok is, akik ezt nem sikerként élik meg, számomra már akár egy pár ember viszonylagos beilleszkedése is elképesztő sikertörténetnek tűnik, hiszen egy olyan kultúrából érkeztek, melynek normái szöges ellentétben állnak az itteniekkel. Minden valószinűség szerint kizárt, hogy akár egyiküket is egy itteni nagy vállalat vezetői székében lássuk a közeljövőben, mégis úgy tűnik, hogy nekik és nekünk is a közösségi viselkedés létező normáinak betartásáért cserébe ez az ország valóságos polgárjogokat kínál. Ezzel szemben, Magyarországon semmiféle viselkedés nem garantálja automatikusan egyes csoportok tagjainak polgárjogait. Meglátjuk mi mire megyünk ezzel a lehetőséggel hosszú távon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése