Különbség

Mielőtt belevágnék mondandómba az alábbit javaslom megtekintésre az Új-Zélandi törvényhozás egyik üléséről:

http://www.upworthy.com/this-new-zealand-politician-unleashes-one-of-the-funniest-gay-marriage-speeches-on-record-2?g=3

És akkor most kiélem magam a közhelypuffogtatásban: Ez egy kis ország, iszonyatosan távol van mindentől, még a föld is állandóan mozog, de ez nem akadályozza meg, hogy a világ élvonalában legyen. A beszédet követő szavazáson átment az a törvény, ami lehetővé teszi meleg felebarátainknak, hogy a házasság területén azonos jogokkal bírjanak, nem meleg felebarátaikkal.

Ennyi, mégis világszerte ez a dolog nem annyira egyszerű. Bár én a tiltakozásban, személyes tapasztalataimban inkább éreztem a tiltakozók személyes bizonytalanságát saját identitásukban, semmint mélyről jövő logikát. Nem emlékszem arra az oktatási intézményre, ahol saját identitásomat tanultam. Gyanítom mások is eljuthatnak erre a következtetésre. Ilyenformán, ha nem tanultam meg szeretni a kék színt, viszonylag valószínűtlen, hogy átneveljenek, mondjuk a sárga szín szeretetére. Külön öröm a lelkemnek, hogy így a 21. században, valamiféle segítőkezet kapott logikából az önmagát leginkább morális szempontból, de jogi értelemben is bűnözői szintre lejárató klerikális örjöngés.

Nagy ünnep ez az egész közösségnek, a józan beismerése annak, hogy ha valaki kap, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy nekem kevesebb lesz, sőt leginkább rajtam múlik, hogy a vége az legyen, hogy mindekinek több jutott. Valamilyen szempontból mindannyian egy-egy, vagy akár több kisebbséghez tartozunk. Van a sakkozók kisebbsége, a kirándulóké, vagy a késő este moziba járóké. Ezek a kisebbségek aligha ártanak túl sok embernek. Ha mindeki elhelyezi magát a saját kisebbségében, akkor végiggondolhatja, hogy a saját korlátozása, vajon milyen mértékben adna többletet a többieknek.

A demokrácia fura játék, a többség bármit kíván előbb vagy utóbb lesz valaki aki megszerzi neki. Amikor Új-Zélandon a jogalkotási folyamat elindult a házasság jogának kiterjesztésére, reprezentatív közvélemény kutatások szerint, a felnőtt lakosság 53% támogatta a jog kiterjesztését. A maradék nyilatkozott elítélően, illetve semlegesen. Ezt a posztot azon a nyelven írom amely ország felnőtt lakosságának, ahol legtöbben beszélik ezt a nyelvet, 54%-a támogatja a halábüntetés visszaállítását, negyede egy vadidegennek is büszkén nyilatkozik antiszemitizmusáról, további negyede ugyan nem nyilatkozik ilyetén, de a lehető legprimitívebb keresztkérdésen is megbukik, közel egy tizede még olyan kisebbséget is utál, amelyik nem is létezik (pirézek). A vélemény felelősség is, vajon melyik válasz hova vezet?