Többé-kevésbé ennek az eseménynek köszönhetően rászántuk magunkat a kábeltévére, hogy kissé mélyebbre ássuk magunkat a fogyasztói társadalomban. A déli féltekéről nézni a Tour-t hátrányokkal és előnyökkel is jár. Az élő közvetítés éjfélkor kezdődik és hajnali négykor ér véget. Azt hiszem én még nem vagyok ezen a szinten, ezért a reggel hatkor kezdődő késleltetett közvetítést nézem inkább. Viszont itt tél van, szakad az eső, úgyhogy legalább nincsen az embernek lelkiismert furdalása, hogy miért nem teker inkább a tévénézés helyett.
Remélhetőleg az idei Tour sem lesz kevésbé izgalmas, mint a tavalyi. Dacára az elképesztő sportteljesítménynek, izgalom szempontjából a Tour érdekesebb Armstrong nélkül. Az idén ki nem veri meg Lance Armstrongot helyett, mindenki csak találgathat a végét illetően. Tavaly a down-under képviseletében Cadel Evans nyerte a Tour-t, aki számomra a népi hős, hiszen nem hegyimenő, "csupán" az egyik legjobb időfutam versenyző, de az ilyen kerékpárosok az utóbbi időben ritkán nyertek Tour-t. Evans úgy nyerte meg tavaly a Tour-t, hogy talán ő volt az egyetlen a mezőnyben aki tényleg figyelt és nem utolsó sorban gondolkodott a versenyen. Természetesen, ha valaki Luxemburg színeiben versenyzik, csak szimpatikus lehet, de a Schelck fivérek annyira el voltak foglalva a - mint, utóbb kiderült - turisztikai céllal részt vevő Contador figyelésével és azzal, hogy az összetettben ők legyenek az első két helyzett, hogy Cadel, aki eddig minden Tour-on megfőtt a hegyeken, okos versenyzéssel megérdemelten lett a dráma győztese. Persze nem szabad megfeledkezni a Franciák népi hőséről (valahogy a franciáknak mindenből kell egy külön saját), akiről néhány napig egész Franciaország és talán ő maga is elhitte, hogy évtizedek után nyerheti francia a Tour-t. Nem Thomas Voeckleren akaratán múlt a dolog, de az új Bernard Hinault-ra még várni kell.
Idén Cadel Evans szemmel láthatóan kíváló formában van, de aligha játszthatja el még egyszer a fekete ló szerepét. Andy Schleck nagyot bukott egy kritérium versenyen, várhatóan csak a spanyol körversenyen indul idén. Meglátjuk mire megy Frank és Cancellara a Nissan-Radioshackben. Nálam az idei fekete ló Vincenzo Nibali, bár a csapata lehet, hogy sovány lesz a végső győzelemhez.
Most pedig tekintsük át egy kicsit a kiwirészvételt a Tour-ok történetében:
A kerékpáros élet errefelé alighanem most kezd robbanásszerű fejlődésbe, a hőskorban inkább úri huncuttság lehetett a kerékpár versenyzés. Harry Watson volt az első új-zélandi Tour résztvevő. Nehéz megítélni, hogy akkoriban a Franciaországig tartó utazás, vagy a Tour volt-e a nagyobb kaland, de három ausztrál csapattársával, Hubert Oppermann-al, Percy Osborne-al és Ernie Bainbridge-el végül megérkeztek a starthoz. Nem úgy, mint az európai csapattársak, akik megfeledkeztek a versenyről, így 10 helyett csak négyen vágtak neki az 5377km-es távnak. A történet szerint a csapatot egy kávézóban verbuválták össze, ráadásul az aussiek előtte még sosem versenyeztek európában országúton, ezért az újságírók nem is jöttek lázba a down-under teamtől. Az 1928-as évben a technika még nem járt a versenyzők kedvében. A kerékpárok elképesztően nehezek voltak, nemhogy váltó nem volt, de ezek a kerékpárok még fixik voltak, tehát meghajtás és a kerék között direkt kapcsolat volt (a jó hír ebben, hogy hátrafelé is lehet vele menni). Az útvonal, pedig nem sokban különbözött a mai versenyektől. A Col d'Telegraphe vagy az Alp d'Huez ugyanolyan megszokott látvány volt a versenyzők számára, mint ma. A versenyzőknek pedig magukkal kellett vinniük a legszükségesebb felszerelésüket. (A versenyző derekán a pótbelső látható). Watson 41 másik versenyzővel ért végül célba 28-ikként, összesen 168-an indultak el. Watson többet nem indult a Tour-on, de Új-Zélandon sokáig versenyzett és sokáig verhetetlennek bizonyult. A Taranaki Around-the-Mountain 167 km-es versenyt 40km/h átlagsebeséggel nyerte meg, ami tekintve mai technika közötti különbségeket eléggé szánalmas színben tünteti fel az én vánszorgásomat Raglan felé. Ez a kor az igazi romantika volt. Egy évtizeddel azelőtt még azt hitték, hogy a dohányzás növeli a teljesítményt, mivel tágítja a tüdőt. Így nem is csoda, hogy az első versenyt egy kéményseprő nyerte cigarettával a szájában. Hétköznapi emberek lettek sztárok, akik nem sokkal azelőtt ültek először kerékpárra. A körülmények és az elképesztő kihívás miatt, a Tour ekkoriban azonban számos halálos áldozatot is szedett.
Időben egy nagyot kell ugranunk a következő részvételhez, nem utolsó sorban azért, mert a Tour történetében egy ideig csak országok versenyezhettek. A következő kiwi, Hollandiából, azonban az eddigi legjobb összetettbeli helyezést érte el. Tino Tabak 1972-ben a 18-ik lett az összesítésben. Tino szülei, kis gyermekükkel a második világháború után vándoroltak Új-Zélandra, Tino 1968-ban Európába ment kerékpározni, később profi lett és így indult a Touron. Tabak ma Canterburyben éli nyugdíjas éveit.
A Tour profivá válása lehetővét tette más kiwik részvételét is. Eric McKenzie egy alkalommal a 80-as évek elején az egyik szakaszon 3-ik helyezést ért el. A kíváló teljesítmény ellenére a mai napig csalódottan nyilatkozik, hogy nem sikerült egyszer sem a szakasz győzelem. A sors később sem kedvezett neki, olimpiai kvótát szerzett, de már a belgiumi edzőtáborban értesült arról, hogy hazája is bojkottálja az 1980-as moszkvai olimpiát. Ha valaki EMC kerékpárt szeretne vásárolni, kis szerencsével akár McKenzie-től is beszerezhet egyet Új-Zélandon.
Részvevők száma ezután megugrott: Nathan Dahlberg (1988), Stephen Swart (1994, 1995), Hayden Roulston (2009). Sőt 2009-ben már két kiwi is volt a mezőnyben, Roulston mellett ugyanis ott tekert Julian Dean, aki eddig a legtöbb indulást tudhatja magának, számszerint hetet 2004 és 2011 között. A legjobb egyéni szakasz helyezés is az ő nevéhez fűződik, kétszer sikerült másodiknak lennie. Ezek közül az egyik a Párizsi befutó volt. Az egyetlen szakasz győzelemben is Dean-nek volt része, mivel 2011-ben csapata a Credit Agricole nyerte a csapat időfutamot. Bár Dean nem a csapatával ért célba, a szabályok szerint a mindeki a csapat idejét kapta és felállhatott a dobogóra.
Habár idén nincsen induló a zátonyról, a helyi kerékpársport fejlődése akkora, hogy biztos, hogy ez nem lesz így a jövőben. Végre van nemzeti csapat, ami lehetővé teszi, hogy a helyi fiatalok több versenyen induljanak el, sok klub és verseny van. Ki tudja ki lesz a következő tehetség és meddig jut el ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése