Zászlószavazás

Ha minden igaz akkor már elkezdték postázni, többek között nekünk is a szavazólapokat, arról a kérdésről, hogy legyen-e Új-Zélandnak új zászlaja.

 

Ezek az opciók:

És akkor jöjjön a szubjektiv érzet a témához.

 

Az alsó verzió, a jelenlegi zászló, egy olyankorból származik, amikor Új-Zéland sokkal több szállal kötődött az Egyesült Királysághoz. Nem csupán azért mert az utóbbi gyarmattartóként is pozicionálta magát az előbbivel szemben, hanem azért is, mert az Egyesült Királyság az ipari forradalom alatt a hétköznapi életvitelig bezárólag földrészek által követendő példát jelentett. Ma már nem tartjuk túl inycsiklandozónak a paradicsomkonzervet, de valamivel több mint száz évvel ezelőtt ez a termék azt jelentette, hogy még a munkások nagy része is evett paradicsomot, mig máshol semmilyen formában nem nagyon tették ezt a széles tömegek. Mikor Széchenyi Istvánnak bemutatták az angol iparvárosok munkásnegyedeit elrettentésképpen, arra jutott, hogy valóban nem túl jó a helyzet, de egy alföldi jobbágy minden további nélkül cserélne. Mivel a birodalom a térképen is jól mutatott, ezért a Viktoriánus kor összes dekorációja jól fogyott a boltokban a whiskeytől a Dreadnought csatahajókig. Ha valaki azt gondolná, hogy nem túl bölcs dolog szmokingban fesziteni Adenben, ne irja le az Ausztrálokat ebben a Monty Phyton versenyben. Történt ugyanis, hogy Viktoriánus város nincsen fehérre meszelt falú épületek nélkül, viszont ez az alapanyag Sydney-ben akkor még nehezen volt elérhető. Megoldás? Ha elégetjük az osztriga héját, akkor egészen jó minőségű meszet kapunk. A végén akkora kereslet támadt az osztriga héjra, hogy magasabb lett az ára, mint a tányéron lévő ételé. Akar valaki osztrigát vacsorázni? Én fizetek! Ennyire volt a világ megőrülve az angolokért. Ma Nagy-Britannia megvan, nem is rosszul, de azért az IPhone után nagyobb az érdeklődés. Ha kicsit tovább nézem, akkor azt veszem észre, hogy magának az Egyesült Királyság lakosságának egy része sem kiván már királyságban élni. Az Észak-Irek kissé drasztikusan nyilvánitottak véleményt, lehet a Skótok puhább módszerekkel távolabb jutnak. Igy aztán tényleg kell nekünk a Union Jack a zászlónkba? Hovatovább, ha még egy cikket elolvasok arról, hogy a brit politikai elit milyen felnőtt érettséggel kezelni a Brexit kérdését - legyen bármelyik az áhitott eredmény - arra gondolok, hogy inkább a briteknek kéne a miénkre cserélni a zászlójukat! Igy aztán arra jutottam, hogy több okot látok a cserére, mint meghagyni a mostanit.

 

Ezt nem csak én gondoltam igy. A kérdés már a köztudatban forog egy ideje. A kormány pedig felkarolta. A rossz nyelvek szerint, csak azért mert a mostani miniszterelnök igy szeretne a történelemkönyvekbe bekerülni. Lehet, mindenesetre az előző vezetők számára ez a lehetőség épp úgy adott volt, mégsem éltek vele. Egy sok körös pályázat végén, a bizottság öt verziót bocsátott népszavazásra. Itt lehet őket megtekinteni. Mint a cikk elején közölt szavazólapból kiderült, az első lett a befutó. Hétfőtől a mostani és eközött lehet majd dönteni.

 

Errefelé van egy mondás, amit nagyjából úgy lehetne leforditani magyarra, hogy jobb ha megszámolod a csirkéket mielőtt nekiesel kitekerni a nyakukat a vacsorához. Tehát jó, hogy menjen a régi, de milyen lesz az új. Ahogy sok másokat nem, engem sem ragadott meg ez az új lehetőség. Úgy érzem, mintha egy tányérban egyszerre lenne húsleves, sajtostészta és somlói galuska. Mindegyik jöhet, na de nem egyszerre. Ha végiggondolom melyik ország zászlója ragadja meg a fantáziámat, akkor zömmel olyan lobogók jutnak eszembe, amelyek egyszerűek, lényegretörőek. Szeretjük, nem szeretjük a franciákat, de a trikolór akkor is minden zászlók ősanyja, még az olasz verzió is nagyon emblematikus. A kanadai egyszerre tartalmaz nagyon helyi szimbólumot, mégis a kevés szin miatt, nagyon hatásos. A brazil zászló lóg ki a sorból, de talán központi rész miatt, mégis a határon belül maradt. Ugyanezen koncepció mentén, a dél-koreai zászló egyszerre ad át kultúrális sajátosságot és üzenete egy fiatal ország elképesztő gazdasági és társadalmi sikereinek. A szavazólapon lévő alternativán ezzel szemben ott van valami a régiből, az elsősorban rögbi kontextusban használt silver fernből, szinek innen is onnan is, én elvesztem a koncepcióban. Dacára annak, hogy a silver fern nagyon, nagyon helyi, a rögbi válogatott kiemelkedő sikerei valahogy kisajátitották a rögbinek. Ez a sport itt elképesztően népszerű, de azért mégis túlzás lenne egy sportággal azonositani egy országot. Részemről ezért a szavazólap otthon marad. Új-Zéland egy fiatal ország, saját identitással, a kérdés nem tudni mikor, de fel fog még merülni. Mindenesetre előbb, mintha lecserélnénk a zászlót egy olyanra amivel nehéz azonosulni. Lehet később mások bölcsebb javaslattal állnak majd elő.