Kés, villa, rákolló

A mai posztban főzni és enni fogunk, úgyhogy fakanalat, kést, villát előkészíteni!

Volt már szó korábbi bejegyzésekben az itteni ételekről, a mit lehet kapni és mit nem kérdéséről. Most, a téma fontosságára való tekintettel, ismét szentelnék ennek egy posztot, kiegészítve egy recepttel. Először is a konyháról: az itteni konyha európai és óceániai gyökerekkel rendelkezik, valamint magán viseli az összes ázsiai konyha hatását. Minden érkező népcsoport hozott magával valamit otthonról és ebből az egész kavalkádból sült ki végül egy sokszínű étlap. Élelmiszerboltokba belépve a világ valamennyi tájáról érkezett enni- és innivalókból választhatunk kedvünkre, a tamarind pasztától a nutellán át a francia sajtokig. Külön figyelmet érdemel a húsválaszték, hiszen például a húsmarhatenyésztés termékei elsőosztályú minőségűek. Ezeket sima és halal vágású változatban is megvehetjük. A legtöbb dolog könnyen beszerezhető a boltokból, pár dologhoz azonban nehezebb hozzájutni. A kivételek röviden:

- kefír, habár az interneten lehet rendelni kefírgombát (főleg szlávok foglalkoznak vele) és otthon készíteni;
- szárazkolbász (a Magyarországon ismert típusú), habár lehet kapni spanyol chorizot, ez hasonló és finom is;
- szalámi (szintén a Magyarországon ismert típus), habár lehet kapni olasz szalámikat és a horvát hentesnél Aucklandben is van hasonló;
- leveskocka, ezt végül a horvát hentesnél találtunk Aucklandben;
- laktózmentes tejtermékek (tej kivételével), ez azért érdekes, mert Új-Zéland híres tejiparáról, de valamiért ezzel nem foglalkoznak. A rejtélyt még nem fejtettük meg. Ellenben a gluténmentes élelmiszerekből a kínálat pazar és nem is annyival drágább, bár ez minket nem érint.
- fejessaláta (a hagyományos típusú), jégsaláta, rukola, tölgysaláta és a többi mind van;
- tv paprika, ilyen nincs, csak hasonló édespaprika (hegyes és zöld) illetve pritaminpaprika;
- savanyúságok, ezekből a kínálat jóval kisebb, csak savanyúkáposzta, almapaprika, cékla, gyöngyhagyma és savanyúhagyma van. Ezzel azért el lehet élni :)
- kenyér, ennél a kérdésnél azért küzdöttünk, itt elsősorban a szeletelt kenyeret eszik, de van baguette például és lehet találni jó kenyereket, csak többet kell érte fizetni.
- túrórudi és pálinka, ezek természetesen nincsenek errefelé.

Azt hiszem nagyjából mindent felsoroltam, amihez nehezebb hozzájutni, de ezeken kívül minden más könnyen elérhető, sőt.. Mint említettem egész Ázsia és Óceánia itt van a sarkon, a boltokban és éttermekben, és szerencsére a tányérunkon. Az indiai, japán, thai, kínai éttermek egymást érik, de van francia és olasz étterem is bőven. Az angol konyha természetesen sok helyen hangsúlyos: steak, húsos piték, szószos húsok és karácsonyi puding formájában. Az angol konyhával szemben kialakult előítéleteinket (ízetlen és rossz) újra kellett gondolnunk, mert bizony nagyon finom dolgokat tudnak készíteni, főleg, hogy alig van "tisztán angol" konyha, mindenhol nagy a keveredés.

Nade akkor együnk is végre valamit, mert éhenhalok:

Gondoltuk, ha már óceániai országban élünk, akkor együnk is az óceán gyümölcseiből, így tegnap vacsorára tarisznyarák volt (paddle crab). Ez a rákféle Új-Zéland és Ausztrália vizeiben éldegél, így eléggé tájspecifikusnak mondható, habár más tájakon is élnek alfajai és egyéb változatai. A boltban frissen, jég között árulják, de már nem él.

Főzés előtt így néz ki, a méretük nagyjából tenyérnyi:


Egy embernek valamivel több mint egy darab elég ezekből a méretű rákokból. Mivel mi még sosem készítettünk ilyen rákot, több videót is megnéztünk az interneten, hogy megtudjuk hogyan kell kinyitni és elkészíteni ezeket a jószágokat. Tehát a tanultaknak megfelelően a mosást követően letörjük a lábait és a testét kifordítjuk a páncéljából, majd a belső szervektől elválasztott részt negyedeljük. A használható rész így néz ki:


A maradék héj pedig így:


Az egész előkészítés gyors és könnyű. Mi ezután wokban készítettük el a darabokat, de sokan gőz alatt vagy vízben főzik. Vöröshagymát és fokhagymát pirítottunk, majd egy kis paradicsompüré, lime leve, thai halszósz, fehérbor, bors és menta került a serpenyőbe. Ezután jöttek a rákrészek, rövid bugyogást követően pedig egy kis kókusztejet és a tészta főzővizéből pár merőkanállal adtunk hozzá. Újabb pár percnyi bugyogás és kevergetés után pedig már tálalható is. Mi egy kis tésztát főztünk hozzá és baguette is volt kéznél. Az egész főzés nem tart tovább 15 percnél.

Íme a végeredmény:


Ezt a típusú fogást azért nem könnyű megenni, hiszen védi a húst a páncél, és a kagylóval ellentétben ez nem nyílik ki főzés közben magától. Így bizony küzdeni kell a bestiákkal, de a józan erőszaknak megadják magukat és hozzá lehet jutni a nagyon finom, fehér húsukhoz. Kis gyakorlással az ember technikája persze fejlődik és megy könnyen a páncélnyitogatás. A csata végére a jóllakott vacsorázókon kívül némi páncél marad a harcmezőn:


Fehérborral öblítettük le. Nagyon finom volt, a küzdelem megéri. Egészségünkre, egészségetekre!