Úgy gondoltuk, hogy volt elég történés egy kis kikapcsolódáshoz, ezért vasárnap elmentünk a Kelly Tarlton's Antartic Encounter and Underwater World-be. Mindjárt jönnek a képek, de előtte magvas gondolataim:
Ami nagyon tetszik az itteni ilyen jellegű létesítményekben (igaz még messze nem voltam annyiban, amennyiben szerettem volna), hogy az 1 évestől a 99 évesig mindenki megfelelő boldogság hormonnal távozik. Mindenki talál magának valami nagyon csodálkozni valót. Gabi odáig volt a pingvinektől, ami tényleg fantasztikus volt, nem utolsó sorban azért, mert legalább a hőmérséklet tekintetében nekünk kellett alkalmazkodni hozzájuk. Ami valamelyest csökkenti a lelkiismeret furdalásunk, hogy szegény jószágokat mégiscsak bezárták. Én pedig Scott kapitány Antarktiszi kunyhóját nézegettem pár órán keresztül. Aztán meg együtt csodáltuk a cápákat és az egyéb ehető és nem ehető halféleségeket!
Íme néhány kép:
Kellemes emlékek.
VálaszTörlésSzívesen visszamennék! :)